Szervusztok manók! :) Meghoztam az új részt. :) Ha nem haragszotok nem írtam külön "Írói köszönet nyilvánítást" De köszönöm, hogy kitartottatok mellettem az 1. fejezetben és remélem a 2.-ban is végig velem lesztek! :) Hamarosan megkapom az új fejlécet, szóval várható lesz egy kis változás is.:) Viszont nem húzom tovább a szót.
♥Good Reading! ♥
*Újra Londonban*
Hol is kezdjem… Talán a legegyszerűbb, ha rögtön az elején.
Miután haza értünk Párizsból, Zayn elhívott egy kávézóba. Ahol átbeszéltük a
dolgokat. Na de nem volt ez ilyen egyszerű. Rá pár nappal Harryvel kellett
töltenem egy egész napot… Mit ne mondjak meglepődtem… Most más volt. Kedves és
jó fej. Nem egy erőszakos elmebeteg, beképzelt popsztár. Nem. És ez meglepett. Nem
tudtam mire vélni. Már az is megfordult a fejemben, hogy beteg. De lehet ez
csak egy színjáték. Vagy tényleg megváltozott volna? De mégis mitől?
De ez az oldala tetszett. És ettől összezavarodtam. Pár napig hanyagoltam a
társaságot, hogy mindent helyre tehessek magamban. Én tényleg nem tudtam mit
akarok. Azt se, hogy mit nem… Ez nem vall rám. A végső döntésemben persze
kaptam segítséget. Miután feltűnt Neki, hogy nem vagyok önmagam, elvitt egy
bizonyos helyre, ami nagyon tetszett. Teljesen elzárva a civilizációtól,
körös-körül a természet. Tényleg nagyon szép volt. Leültünk egy fa tövébe, és
egy üveg vodka mellett beszélgettünk. Majd megkérdezte, hogy lennék-e a
barátnője. Mire én pár másodperc gondolkodás után rávágtam „hát persze
ZAYN!”
Szóval így történt. Azóta se tud róla senki, pedig már eltelt pár hét.
Megünnepeltük Tommo barátunk születés napját, és karácsonyt is. Ma pedig az év
utolsó napja van! A srácok egy nagyszabású partit szerveznek, amiben megkértek
segítsek be én is, így épp a fuvarosokkal egyeztetek, akik most bökték ki, hogy
nem biztos, hogy a megbeszélt időre ideér az áru… Szóval kénytelen vagyok
valaki segítségét igénybe venni, különben nem lesz pia, díszlet, és semmi más.
Niall felvállalta, hogy elmegy pár haverjával, és ide hozzák, amit tudnak. Így
ez a gond félig kipipálva. Az idehívott személyzet szorgosan dolgozik, hogy mire
este lesz, tiszta legyen ház. Míg Harry és Liam a féltett tárgyakat cipelik be
egy szobába, amire ahogy ők mondták „szuper titkos One Direction zárat”
tesznek. Ezt nem tudom, hogy értsem, valószínűleg belakatolják, és őröket
állítanak oda… Szóval valószínűleg csak bezárják… Majd meglátjuk…
Aztán ott van Louis és Zayn, akik a
bútorokat tologatják mindenfele, és persze mértani pontossággal beállítják
őket, hogy mindegyik tökéletesen álljon. Én pedig itt állok a nappali közepén,
és a többiek munkáját elemzem…
Mivel még tél van, kint hó, és rettentő hideg, ezért beltéri buli lesz. Először
kételkedtem, hogy lesz-e elég hely, de most, hogy így körbe nézek… Rengeteg
hely van. Szerintem ki fogjuk tölteni, mivel több, mint 70 embert hívtak.
*
Lassan besötétedett. Az év utolsó napját szervezkedéssel
töltöttük. Ami személy szerint engem eléggé lefárasztott, de a java még hátra
van. Gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy felöltözzek. Elkezdtem turkálni a
ruháim között. Annyi dolgom volt, át se tudtam gondolni, mit is veszek majd
fel… és ilyenkor jön a rádöbbenés, hogy semmi normális ruhám nincs… Aztán nagy
nehezen találtam valamit, amit felvehetnék. Szóval egy koptatott farmer
shortban és egy fehér ejtett vállú, fekete „HOPE” feliratú összeállításban
mentem le, mivel tudtam a buli közben úgy is meleg lesz. Habár senkit sem fogok
ismerni, mégis várom már. Sosem volt akadály beilleszkednem egy adott
társaságba. Ha akartam sikerült, ha nem akartam nem sikerült. Így volt ez az
évek során. De most vegyülni akarok. Kikapcsolni. Új életet kezdeni.
*
- Oké, hamarosan érkeznek a vendégek. Niall. Hol van Niall? – nézett körbe
Liam.
- Itt vagyok! Oh… Uh… Tegyük le! – ejtettek a lábunk elé egy nagy dobozt Niall
és egy másik szőke hajú srác. – A többi még a kocsiban.
- Segítsünk behozni? – vette át a szót Louis.
- Aha. Gyertek! – intett maga után, mire
mindenki kiment, kivéve én és Zayn.
- Te nem mész segíteni? – löktem oldalba.
- De. Mindjárt. Csak el akartam mondani, hogy csodálatos vagy! – nyomott egy
puszit a számra.
- Ó köszi. – pirultam el.
Ezek után Zayn kiszaladt a többiek után, hogy segítsen becipekedni, én pedig az
eddig behozott dobozokból szedtem elő éppen azt, ami benne volt.
Első körben az italok érkeztek meg, így azokat kezdtem a bárpult felé cipelni,
ahol máris át vette tőlem a „pultosunk”
Hát számomra még mindig furcsa, hogy van felbérelt személyzet, akik szinte
majdnem mindent megtesznek, de talán ideje hozzá szoknom… Nem. Azt hiszem ehhez egy magamfajta sosem fog hozzá szokni. – mosolyodtam
el magamban.
Szóval megálltam ismét a nappali közepén és a pakolókat irányítottam, mit merre
tegyenek.
Épp hogy végeztünk mindennel,- fények, zene, italok, kaja, és egyéb szerintem
tök fölösleges, de igen dekoratív díszek összerakásával, felszerelésével,- meg
jöttek az első vendégek. Majd lassan a többi és a többi. Híres emberek, és a
srácok civil haverjai, ismerősei. Eddig nagyon nem történt semmi, a zene is
csak halkan szólt. Aztán a srácok magukhoz vették a szót, és;
- Hello mindenki! – kiáltották egyszerre, minek hatására nagy ujjongást kaptak.
- Örülünk, hogy mind itt vagytok! Remélem, nem okozunk csalódást! És akkor ne
is húzzuk tovább az időt! Kezdődjön az év utolsó bulijaaaa! – húzta el a végét
az én boyfriendem, és azonnal üvölteni kezdtek a hangfalak. A tömeg egyszerre
mozdult meg, mindenki táncolt az első egy-pár ütemre, majd klikkesedni kezdtek,
és nagyokat nevetgéltek és a zenét túl kiabálva próbáltak egymással
információkat közölni, kisebb-nagyobb sikerrel. A srácok is jártak körbe, hol
itt, hol ott voltak, dumáltak. Hogy én? Hát én a bárpultnál ültem, és néztem a
számomra ismeretlen embereket. Azon gondolkodva, oda megyek-e még ma
valakihez…? S közben a mixerünk által kevert koktélokat kóstolgattam, és közben
mindegyikről megtudtam valami érdekeset neki hála.
- Hé, Kékség csatlakozz hozzánk! – húzott maga után Louis, aki időközben
mellettem termett.
- Na, Louis! Nyugi már… Magamtól is oda mentem volna valakihez. –mérgelődtem,
mikor már ott álltam Louis haveri társaságában… Rögtön be is mutatott nekik.
Rajtam kívül csak egy lány volt, Eleanor.
- Sziasztok! – intettem mindenkinek.
Egész jó társaságnak bizonyultak, jól elvoltam velük, és egyre többen jöttek
oda hozzám, hogy megismerhessenek. Épp Liam egyik lány ismerősével, talán
Lisával beszélgettem, mikor feltűnt az ajtóban egy vörös hajú, szeplős
úriember. Rögtön elakadt a lélegzetem. Hiszen Ő Ed! Ed Sheeran! Sokszor az ő
zenéi segítettek át egy-egy rossz szakaszában az életemnek, és sosem hittem
volna, hogy egyszer láthatom Őt élőben, és most mégis. Itt van!
- Héj figyelsz rám csajszi?! – topogott Lisa.
- Ne- ne haragudj. Egy pillanat. – álltam arrébb, szememmel követve Ed-et, majd
mikor eltűnt kétségbeesetten forgolódtam össze vissza.
- Kit keresel szépség? – ölelt át hátulról Zayn.
- Az előbb. Láttam. Itt volt! – fordultam felé.
- Ki? Kit láttál?
- Ed! Ed Sheeran! – néztem fel rá.
- Hah. Az könnyen lehet. Harryvel nagyon jóban vannak. Ha gondolod,
bemutathatlak neki. –mosolyogott rám édesen.
- Ó az nagyon jó lenne! – haraptam bele ajkaimba.
Elindultunk hát, hogy megkeressük. Szerencsére nem nagyon kellett keresgélni,
hamar meglett. Éppen a kanapén ülve beszélgettek Harryvel.
- Zayn! – nézett fel ránk Ed.
- Jó látni haver. – fogtak kezet egymással.
- És a hölgyben kit tisztelhetek? – nézett most rám.
- Én? Én – hogy is hívnak? – Vaaalancy.
- Hát akkor, szia Valancy! Ti egy pár vagytok? – mutatott rám és Zaynre.
Mindketten egymásra néztünk, Zayn tőlem várt jóváhagyásra, de én teljesen
lefagytam.
- Nem azok. Val. csak nálunk lakik egy kis ideig. – szólt közbe Harry, amiért
kicsit hálás vagyok, mert se én, se Zayn nem mondtuk volna ki szívesen, hogy
nem egy párt alkotunk.
- Ja, értem. Ne haragudjatok. Pedig összeillenétek. – erre természetesen fülig
elpirultam, ami szerencsére a fényektől nem látszott.
- Ed! Valancy meg szeretne téged ismerni. Ezért hoztam ide. – tolt felé Zayn.
- Na, tényleg?
- I-igen. Csak el szeretném mondani, hogy mennyire felnézek rád. És hogy a zenéd
mennyit segített nekem. – hajtottam le a fejem, hogy utána félénken
felnézhessek, és elereszthessek egy gyáva mosolyt.
- Örülök, hogy ennyit jelent neked a munkásságom. Az ilyet mindig öröm hallani.
– mosolygott.
Na igen. Szóval lassan elmúlt a kezdetleges félelmem, és egész jól eldumáltunk,
míg Harry Zaynel csevegett. Majd kb. fél óra múlva arrébb álltunk fekete hajú
pajtásommal, mégse zavarjuk tovább őket.
*
- Táncolsz velem? – fordult felém Zayn, mikor meghallotta a következő
számot, ami szintén egy pörgős pop zene volt.
- Hmm. Miért is ne?! – feleltem, és elindultam a táncparkett felé.
Éreztem, van már bennem valamennyi, de ezt még tudom kontrolálni, ellentétben
Zaynnel, akin tisztán látszott, hogy már nem önmaga.
Mindketten elkezdtünk táncolni, elfeledtük, hogy mindenki más itt van, hisz ki
nézne minket?! Egymással szemben álltunk, nem is mondanám táncnak, inkább
ritmusra lépegettünk, s közben végig egymás arcát néztük, majd Zayn gondolt
egyet és megfogta a kezem, maga után húzott, egészen fel az emeletre, be a
saját szobájába. Az utat kissé botladozva tettük meg. Ott a falnak támasztotta
hátam, és egyből a számnak esett. Engedelmesen utat adtam nyelvének, mely
rögtön táncra hívta enyémet. Kezeimmel körbe fontam nyakát, közelebb húztam
magamhoz. Már nagyon rég vágytam érintésére. És most végre kettesben vagyunk!
Két csók között kiszúrtam az asztalon lévő, félig üres Royal vodkát. Zayn is
odanézett és miután felfogta célzásom, hátra lépett érte. Lecsavarta a tetejét
és kacéran rám mosolygott. Pólójánál fogva még közelebb húztam magamhoz.
- Ezt most elkérem – vettem ki a kezéből az alkoholt.
- Nyisd ki szépen a szád! – utasítottam.
Szó nélkül engedelmeskedett, ezért könnyű szerrel beleönthettem az italt a
szájába, majd rátapadtam ajkaira. Részegítő érzés volt. Olyan mámoros. Zayn
belenevetett a csókunkba, s kicsit elhúzott a faltól. Fogaival megcsipkedte
ajkaim, kezeivel fenekemhez nyúlt.
- Rugaszkodj el! – bíztatott.
Ellöktem magam a földtől, lábaim pedig Zayn dereka köré fontam, így
biztosítottam helyem. Bár tudtam, tart.
Most egy szinten voltam vele, szemtől szemben láthattam gyönyörű, - bár most az
alkoholtól, vágytól sötét – szemeit.
Újból egymás ajkainak estünk, hátam pedig újra a falnak nyomta. Majd számról
áttért a nyakamra. Mindenfelé apró puszikat lehelt, így kitapasztalva gyenge
pontjaim.
Mikor megtalálta azt szó szerint beleborzongtam, mire Ő halkan elkuncogta
magát. Forró lehelete csiklandozta nyakam, gyengéden szívni kezdte, majd egyre
erősebben.
- Ej Zayn! Ezt nem szabad! Rossz kis fiú! – ráztam a mutató ujjamat, miközben
próbáltam röhögés nélkül játszani a komolyt.
Beleharapott ajkaiba, majd gondolt egyet és az ágyához cipelt. Óvatosan rá
fektetett, majd fölém mászott.
Lehúzta rólam a felsőm, majd a hátam mögé nyúlt, hogy kicsatolhassa melltartóm.
- Zayn! –állítottam le kezeit.
Láttam a szemében, hogy csalódott, de én ezt még nem akartam. Nem kell ezt
ennyire elsietni. De azt se akartam, hogy neki rossz legyen. Végül is egy pár
vagyunk. Miért ne okozhatnék neki örömet?! Épp ezért kezembe vettem a dolgokat.
Felnyomtam magam ülésbe, és magam alá tepertem Zaynt, aki erre értetlen arcot
vágott.
- Mi-mit csinálsz? – kerekedtek ki szemei.
- Csak örömet szerzek neked. – simítottam végig most már meztelen felső testén.
- Nem kell. Ha nem akarod… - hunyta le szemét érintésem alatt.
- De szeretném, Zayn. –kapcsoltam ki nadrágját.
Lassan lehúztam róla, s közben apró csókokkal hintettem be egész testét.
Ujjaimmal végig simítottam kockáin, ajkammal súroltam bőrét. Halk nyögései
mosolyt csaltak az arcomra. Mikor a V vonalához értem elővettem legaranyosabb
mosolyom és felnéztem rá. A könyökén támaszkodva nézte akcióm. Bokszeren
keresztül kényeztettem először. Mutató ujjam férfiasságán görgettem, miközben
éreztem, egyre keményebb lesz neki. Élveztem kínzását. De ezt se húzhatom
sokáig. Lassan a bokszere széléhez nyúltam. Két ujjam beleakasztottam, és
lassan húztam lefelé, míg nem…
- Oh, srácok! Titeket kerestelek! – örült meg nekünk Louis, akin tisztán
látszott, hogy részeg.
Szívem a torkomban dobogott, de talán Zaynnek is.
- Mindjárt éjfél, gyertek! – nyílván izgatott volt, hogy vége az évnek, most
jön a tűzijáték meg stb.
Ezzel megfordult és elindult visszafelé. Hirtelen nagy kő esett le a szívemről,
Zaynel pedig egymásra néztünk. Mindkettőnk arcára egy-egy mosoly kúszott.
Ám ekkor megtorpant az ajtóban álló Louis. Lassan megfordult. Álla a padlót
verte megdöbbenésében. Agya egyből kitisztult.
- Ti meg mi a…? – hüledezett.
Zavaromban arcom az alattam fekvő fiú mellkasába temettem. Az ember sokféle módon
értelmezhet bizonyos helyzeteket, általában hajlamosak egyből rosszra
következtetni. De a mi esetünkben, mondhatunk bármit, hülye, aki elhiszi. Ezt
félre érteni nem lehet. Hiszen Zayn majdnem pucér, rajtam meg nincs póló. Ezen
felül az ágyon fekszünk, vagyis én perpillanat Zaynen. És mégis kicsúszik a
szánkon az a bizonyos szó, amitől „tuti” elhiszi mindenki, hogy „ez nem az,
aminek látszik”.
Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lesz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D ♥ vagy kattints a lap szélén található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. 3 KOMMENT! és +1 FELIRATKOZÓ! ;) ♥ 