!!Nagyon sajnálom az ekkora csúszást!!
Ne haragudjatok, hogy ekkorát késtem a résszel, nem tudok rá magyarázatot adni..:/ Remélem azért nem vesztelek el titeket.:/ És tényleg nagyon sajnálom. :/ De most nem is húzom tovább...
♥Good Reading! ♥
*Harry*
Mindenre pontosan emlékszem. Ahogy vártam, hogy értem jöjjenek, ahogy nem tudtam másra koncentrálni, mint a fájdalomra, ahogy a pánik felülkerekedett rajtam, ahogy könnyek gyűltek a szemembe, ahogy szaggatottan vettem a levegőt, és ahogy féltem, ez tönkre tesz mindent. A sokk hatása alatt voltam, láttam, ahogy megjönnek a tűzoltók, a rendőrök és a mentősök. Láttam az arcukat, láttam mindent, amit tesznek. Mégsem fogtam fel. Az egyik pillanatban még a kocsimban ültem a másikban pedig már egy hordágyon toltak. Mereven bámultam magam elé, nem szóltam egy szót sem. A mentő autó szirénázva indult el, megelőzve az előttünk haladó járműveket, magunk mögött hagyva a baleset helyszínét. Valamit mondtak nekem, de nem értettem. Aztán rám raktak egy lélegeztető szerkezetet.
- Most el fog aludni. – nézett a szemembe az orvos. Rezzenéstelen szemmel bámultam rá, nem értettem mit akar. Hallom, hogy beszél, de nem vagyok képes befogadni az információkat.
Hirtelen kezdtem elálmosodni, próbáltam nyitva tartani a szemem, de ez nagyon nehéznek bizonyult ezért hagytam magam beszippantani a sötétség örvényébe.
Mindenre pontosan emlékszem. Ahogy vártam, hogy értem jöjjenek, ahogy nem tudtam másra koncentrálni, mint a fájdalomra, ahogy a pánik felülkerekedett rajtam, ahogy könnyek gyűltek a szemembe, ahogy szaggatottan vettem a levegőt, és ahogy féltem, ez tönkre tesz mindent. A sokk hatása alatt voltam, láttam, ahogy megjönnek a tűzoltók, a rendőrök és a mentősök. Láttam az arcukat, láttam mindent, amit tesznek. Mégsem fogtam fel. Az egyik pillanatban még a kocsimban ültem a másikban pedig már egy hordágyon toltak. Mereven bámultam magam elé, nem szóltam egy szót sem. A mentő autó szirénázva indult el, megelőzve az előttünk haladó járműveket, magunk mögött hagyva a baleset helyszínét. Valamit mondtak nekem, de nem értettem. Aztán rám raktak egy lélegeztető szerkezetet.
- Most el fog aludni. – nézett a szemembe az orvos. Rezzenéstelen szemmel bámultam rá, nem értettem mit akar. Hallom, hogy beszél, de nem vagyok képes befogadni az információkat.
Hirtelen kezdtem elálmosodni, próbáltam nyitva tartani a szemem, de ez nagyon nehéznek bizonyult ezért hagytam magam beszippantani a sötétség örvényébe.
*Zayn*
Épp Valancyval voltam, mármint, Úgy. Ha értitek, mire gondolok. Uhm… De még mielőtt belemelegedhettünk volna, megcsörrent a telefonom. Nagyot sóhajtva nyúltam utána, ismeretlen szám volt. Kicsit haboztam, de aztán felvettem.
„Igen?” – szóltam bele a telefonba. Szemeim egyre jobban kikerekedtek, „leesett” az állam.
„mindjárt ott leszünk. Viszlát.” – nyomtam ki a telefont.
- Mi történt? – kérdezte ijedten barátnőm.
- Harry kórházban van. Siess, bemegyünk hozzá! –adtam ki a parancsot.
Érzelmek sokasága öntött el. Aggódtam a haverom miatt. 5 perc múlva már egy taxi hátsó ülésén ültünk. Újabb 5 perc múlva pedig már a kórház előtt álltunk. Megállt mellettünk egy autó, Liam szállt ki belőle.
- Sziasztok! – intett, ránk nézett, majd újra megszólalt. – Tudtok valamit?
Megráztunk a fejünket, majd javasoltam, hogy menjünk be. Mind hárman elindultunk. A portán felküldtek minket a második emeletre, ott megtaláltuk Niallt és Louist, akik épp fel-alá járkáltak.
- Srácok! – köszöntöttük őket. – Ti tudtok valamit? – kérdeztem, és próbáltam higgadt maradni. A feszültség csak úgy vibrált a légtérben.
Mind megrázták a fejüket. Én a magam részéről leültem egy műanyag székre, aminek világoskék színe volt. Kezemet tördelve bámultam magam elé, s közben-közben végig futtattam szemem a társaságban. Semmi konkrétat nem tudunk, csupán annyit mondtak, hogy balesete volt. Fogalmunk sem volt arról, mekkora sérüléseket szenvedett, vagy úgy egyáltalán…
Idegtépő volt a várakozás.
*Valancy*
Ott álltunk, vártuk, hogy jöjjön valaki, aki tud mondani bármit is. Igaz, hogy nem kedveltem túlzottan Harryt, de azért nekem is fontos volt valamilyen szinten. Nem szerettem volna, hogy bármi baja essen. Aggódtam érte.
Egyedül Zayn ült. A többiek össze-visszajárkáltak, míg én csak álltam ott egy helyben, kezemmel a szám előtt.
Egyszer csak felbukkant Ed. Zihált, és ki is volt pirosodva.
- Mi… Mi történt? – lihegte
Ekkor oda lépett hozzánk egy orvos, kezében aktákkal.
- Maguk Mr. Styles hozzátartozói? – kérdezte.
- Umm, barátai. Doktor úr mondja el mi történt! – lépett közelebb Niall.
- A barátjuknak balesete volt. Az imént… - ekkor megérkezett még valaki. Jobban mondva valakik. A nő a síráshatárán volt a körülbelül velem egyidős lány pedig elég zaklatott állapotban volt.
- Mi van a fiammal?! Mi történt? – nézett körbe.
Feltételezem ezek után csak Harry anyukája lehetett.
- Most mondom. – folytatta az orvos. Hangja határozott volt, mégis szelíd. –Az előbb jöttem ki a műtőből. A fiát, illetve a barátjukat helyre pofoztuk. Túl fogja élni. Nem szenvedett komolyabb sérüléseket. – ingatta a fejét.
Mindenki szájából egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki. Az arcokra lassan felkúszott egy-egy félmosoly.
Csalánba nem üt a mennykő, mint azt tudjuk. A srácok elkezdtek társalogni Harry anyukájával, és a testvérével – legalábbis gondolom, hogy testvérek. Ha jobban szemügyre vesszük, hasonlítanak. Főleg a szemük és a mosolyuk… De hol is tartottam? Ja, igen, mivel a többiek velük beszélgettek, én kicsit különvonultam, hiszen nem illek bele ebbe a társaságba. És ha jól láttam Ed is így gondolhatott. Ott ült nem messze a beszélgetőktől. Hát mellé ültem.
- Hello! – köszöntem neki
- Szia. Vvvalancy, ugye? – puhatolózott.
- Ühüm. Megvárod, míg felébred?
- Igen, azt hiszem – két kezét combjai közé szorította, még mindig a történtek hatása alatt ált.
Őszintén szólva, nem így képzeltem el ezt a napot. De úgy gondolom a többiek sem.
- Tudod, Harry jó ember. Csak… Néha előtör belőle a birtoklási vágy. És ha nem kapja meg először, amit akar, azt nem nézi jó szemmel. Persze nem minden esetben. Szóval, érted. Csak mikor olyan korszakában van… - mondta halkan, hogy csak én halljam.
- Ezt… nem értem. Miért nekem mondod? – értetlenkedtem. Hiszen, én nem… vagyis, ez… Harry meg miért…?
- Láttam, hogy nézett rád tegnap. Meg nem rég mondta is, hogy megint előtört belőle ez az érzés. De hidd el, neki sem könnyű. Tudja, hogy ilyenkor mire képes, és tudja, hogy tettei milyen következményekkel járnak, mégsem tud parancsolni magnak.
- Ed, én…
- Ne. Nem kell mondanod semmit. Nem akartalak megijeszteni – szabadkozott.
- N-nem ijesztettél meg. Harry… Szóval Ő, szóval…. Nem tudom, mit tehetnék. – húztam el a szám.
- Csak ne hagyd magad. Ne hitegesd magad azzal, hogyha odaadod magad neki, akkor vége lesz. Nem csak ez az egy megoldás létezik. Igaz, a másikat nem tudom. De ha önszántadból nem akarod, akkor ne tedd meg. Semmiképp’. Nem alázhatod meg magad senki miatt sem. Hiába Ő Harry Styles. – magyarázta.
- Ed, nem állt szándékomba. Nem fog a becsületembe gázolni, és nem fog tönkre tenni. – mosolyodtam el. – Az lehet, hogy amit most mondtam, az teljesen értelmetlen lett?! – nevettem el magam végig gondolva, amit mondtam. Az igazság az, hogy gőzöm sincs, értelmes lett-e. Ed-nek is nevetésre görbült a szája. Végre mosolyt csaltam az arcára.
Nem tudom tudjátok-e, hogy milyen csodás érzés az, ha valakit boldoggá teszel, vagy ha boldognak látsz valakit. Igen. Az élet apró örömei közé sorolható ez a jelenség is. Melyet igazából csak akkor tudsz értékelni, ha te magad is boldog vagy.
Ekkor oda lépett hozzánk Zayn.
- Csak el szerettem volna köszönni. Fáradt vagyok. Nem hiszem, hogy megvárom, míg Harry felébred. Úgy is vagytok most elegen, nem tudnék vele normálisan beszélni – mosolygott.
Megdöbbentem. Mi az, hogy csak úgy lelép? Bár belül most értetlenkedtem, és gondoltban csúnyán néztem rá, mégis kívül mutattam a magabiztos lányt, akit nem különösebben érdekel, hogy hova is megy.
Mindketten elköszöntünk tőle, mire sarkon fordult és eltűnt a lépcsőfordulóban.
Pár percre rá jött egy üzenetem. Le voltam némítva, így csak a rezgést éreztem. Előkaptam a telefonom és megnyitottam.
„Lent várlak a parkolóban. Terveim vannak mára ;) Tommoval megbeszéltem, hogy vigye el a srácokat valahova. Várlak. ;) Zayn X.”
Épp Valancyval voltam, mármint, Úgy. Ha értitek, mire gondolok. Uhm… De még mielőtt belemelegedhettünk volna, megcsörrent a telefonom. Nagyot sóhajtva nyúltam utána, ismeretlen szám volt. Kicsit haboztam, de aztán felvettem.
„Igen?” – szóltam bele a telefonba. Szemeim egyre jobban kikerekedtek, „leesett” az állam.
„mindjárt ott leszünk. Viszlát.” – nyomtam ki a telefont.
- Mi történt? – kérdezte ijedten barátnőm.
- Harry kórházban van. Siess, bemegyünk hozzá! –adtam ki a parancsot.
Érzelmek sokasága öntött el. Aggódtam a haverom miatt. 5 perc múlva már egy taxi hátsó ülésén ültünk. Újabb 5 perc múlva pedig már a kórház előtt álltunk. Megállt mellettünk egy autó, Liam szállt ki belőle.
- Sziasztok! – intett, ránk nézett, majd újra megszólalt. – Tudtok valamit?
Megráztunk a fejünket, majd javasoltam, hogy menjünk be. Mind hárman elindultunk. A portán felküldtek minket a második emeletre, ott megtaláltuk Niallt és Louist, akik épp fel-alá járkáltak.
- Srácok! – köszöntöttük őket. – Ti tudtok valamit? – kérdeztem, és próbáltam higgadt maradni. A feszültség csak úgy vibrált a légtérben.
Mind megrázták a fejüket. Én a magam részéről leültem egy műanyag székre, aminek világoskék színe volt. Kezemet tördelve bámultam magam elé, s közben-közben végig futtattam szemem a társaságban. Semmi konkrétat nem tudunk, csupán annyit mondtak, hogy balesete volt. Fogalmunk sem volt arról, mekkora sérüléseket szenvedett, vagy úgy egyáltalán…
Idegtépő volt a várakozás.
*Valancy*
Ott álltunk, vártuk, hogy jöjjön valaki, aki tud mondani bármit is. Igaz, hogy nem kedveltem túlzottan Harryt, de azért nekem is fontos volt valamilyen szinten. Nem szerettem volna, hogy bármi baja essen. Aggódtam érte.
Egyedül Zayn ült. A többiek össze-visszajárkáltak, míg én csak álltam ott egy helyben, kezemmel a szám előtt.
Egyszer csak felbukkant Ed. Zihált, és ki is volt pirosodva.
- Mi… Mi történt? – lihegte
Ekkor oda lépett hozzánk egy orvos, kezében aktákkal.
- Maguk Mr. Styles hozzátartozói? – kérdezte.
- Umm, barátai. Doktor úr mondja el mi történt! – lépett közelebb Niall.
- A barátjuknak balesete volt. Az imént… - ekkor megérkezett még valaki. Jobban mondva valakik. A nő a síráshatárán volt a körülbelül velem egyidős lány pedig elég zaklatott állapotban volt.
- Mi van a fiammal?! Mi történt? – nézett körbe.
Feltételezem ezek után csak Harry anyukája lehetett.
- Most mondom. – folytatta az orvos. Hangja határozott volt, mégis szelíd. –Az előbb jöttem ki a műtőből. A fiát, illetve a barátjukat helyre pofoztuk. Túl fogja élni. Nem szenvedett komolyabb sérüléseket. – ingatta a fejét.
Mindenki szájából egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki. Az arcokra lassan felkúszott egy-egy félmosoly.
Csalánba nem üt a mennykő, mint azt tudjuk. A srácok elkezdtek társalogni Harry anyukájával, és a testvérével – legalábbis gondolom, hogy testvérek. Ha jobban szemügyre vesszük, hasonlítanak. Főleg a szemük és a mosolyuk… De hol is tartottam? Ja, igen, mivel a többiek velük beszélgettek, én kicsit különvonultam, hiszen nem illek bele ebbe a társaságba. És ha jól láttam Ed is így gondolhatott. Ott ült nem messze a beszélgetőktől. Hát mellé ültem.
- Hello! – köszöntem neki
- Szia. Vvvalancy, ugye? – puhatolózott.
- Ühüm. Megvárod, míg felébred?
- Igen, azt hiszem – két kezét combjai közé szorította, még mindig a történtek hatása alatt ált.
Őszintén szólva, nem így képzeltem el ezt a napot. De úgy gondolom a többiek sem.
- Tudod, Harry jó ember. Csak… Néha előtör belőle a birtoklási vágy. És ha nem kapja meg először, amit akar, azt nem nézi jó szemmel. Persze nem minden esetben. Szóval, érted. Csak mikor olyan korszakában van… - mondta halkan, hogy csak én halljam.
- Ezt… nem értem. Miért nekem mondod? – értetlenkedtem. Hiszen, én nem… vagyis, ez… Harry meg miért…?
- Láttam, hogy nézett rád tegnap. Meg nem rég mondta is, hogy megint előtört belőle ez az érzés. De hidd el, neki sem könnyű. Tudja, hogy ilyenkor mire képes, és tudja, hogy tettei milyen következményekkel járnak, mégsem tud parancsolni magnak.
- Ed, én…
- Ne. Nem kell mondanod semmit. Nem akartalak megijeszteni – szabadkozott.
- N-nem ijesztettél meg. Harry… Szóval Ő, szóval…. Nem tudom, mit tehetnék. – húztam el a szám.
- Csak ne hagyd magad. Ne hitegesd magad azzal, hogyha odaadod magad neki, akkor vége lesz. Nem csak ez az egy megoldás létezik. Igaz, a másikat nem tudom. De ha önszántadból nem akarod, akkor ne tedd meg. Semmiképp’. Nem alázhatod meg magad senki miatt sem. Hiába Ő Harry Styles. – magyarázta.
- Ed, nem állt szándékomba. Nem fog a becsületembe gázolni, és nem fog tönkre tenni. – mosolyodtam el. – Az lehet, hogy amit most mondtam, az teljesen értelmetlen lett?! – nevettem el magam végig gondolva, amit mondtam. Az igazság az, hogy gőzöm sincs, értelmes lett-e. Ed-nek is nevetésre görbült a szája. Végre mosolyt csaltam az arcára.
Nem tudom tudjátok-e, hogy milyen csodás érzés az, ha valakit boldoggá teszel, vagy ha boldognak látsz valakit. Igen. Az élet apró örömei közé sorolható ez a jelenség is. Melyet igazából csak akkor tudsz értékelni, ha te magad is boldog vagy.
Ekkor oda lépett hozzánk Zayn.
- Csak el szerettem volna köszönni. Fáradt vagyok. Nem hiszem, hogy megvárom, míg Harry felébred. Úgy is vagytok most elegen, nem tudnék vele normálisan beszélni – mosolygott.
Megdöbbentem. Mi az, hogy csak úgy lelép? Bár belül most értetlenkedtem, és gondoltban csúnyán néztem rá, mégis kívül mutattam a magabiztos lányt, akit nem különösebben érdekel, hogy hova is megy.
Mindketten elköszöntünk tőle, mire sarkon fordult és eltűnt a lépcsőfordulóban.
Pár percre rá jött egy üzenetem. Le voltam némítva, így csak a rezgést éreztem. Előkaptam a telefonom és megnyitottam.
„Lent várlak a parkolóban. Terveim vannak mára ;) Tommoval megbeszéltem, hogy vigye el a srácokat valahova. Várlak. ;) Zayn X.”
Meglepetten olvastam a szöveget, szám sarka felfelé görbült.
A kis sunyi… Na jó, ez vicces szó… Lassan készülődni kezdtem, mégse legyen
olyan feltűnő, majd elköszöntem mindenkitől. Mikor már biztos voltam benne,
hogy senki sem lát, futni kezdtem. Mégsem várakoztathatom meg a lovagom. Amint
megláttam kicsit lassítottam.
- Szóval mire gondoltál? – fogtam meg pólója nyakát, és olyan közel léptem hozzá, amennyire csak lehet. Még jó, hogy nem volt a közelben senki…
- Mmm. Arra gondoltam kitakaríthatnánk az egész házat.
- Ó, hogyne. – bólogattam.
- Szóval mire gondoltál? – fogtam meg pólója nyakát, és olyan közel léptem hozzá, amennyire csak lehet. Még jó, hogy nem volt a közelben senki…
- Mmm. Arra gondoltam kitakaríthatnánk az egész házat.
- Ó, hogyne. – bólogattam.
- Akkor mehetünk baby? – harapott bele ajkába.
Kerestünk egy taxit, amivel kábé 7-8 perc alatt haza értünk. Bent ledobtuk magunkról a dzsekit, amit a hideg végett vettünk fel, és a cipőnktől is megszabadultunk, majd egymás ajkainak estünk.
- Ott ahol abba hagytuk? – suttogta, miközben kezével pólóm alá nyúlt.
- Hmm, előrébbről. – öltöttem ki rá a nyelvem.
Kiszabadítottam magam fogásából, és magam után húzva felszaladtam az emeletre. Ott fordult a helyzet, Zayn húzott engem, be a saját szobájába. A falhoz nyomott, fél kezével maga is ott támaszkodott. Újra ajkaimnak esett. Nem tétlenkedtem, kezemmel lehúztam róla fölsőjét, s lassan ő is lehámozta rólam a sajátom. Mutató ujjamat végig húztam kockáin, míg ő a vállammal babrált.
- Mi lesz, ha megjönnek a többiek? – néztem még mindig hasizmát.
- Nem fognak. Elintéztem – ekkor hirtelen felkapott és egy fordulással az ágyhoz vitt. Óvatosan engedett le rá, kezével még akkor is fogta a derekam, mikor már az ágyon feküdtem. Heves csókcsatába kezdtünk, lekerült rólunk a nadrág is, így már csak fehérneműben pompáztam Zayn előtt, úgy ahogy Ő maga csak egy márkás alsóban… Kezemmel azonnal a lényegre tapintottam, ha értitek, mire gondolok… Ennek hatására egy nyögés hagyta el a száját.
- Ez tetszik? – haraptam bele alsó ajakamba.
Ujjaimat beakasztottam alsója szélébe, hogy lehúzhassam róla azt, ám megállította kezeim.
- Nem úgy illik azt. Előbb én szerzek örömet neked – kacsintott.
- Hmm. Legyen – néztem rá kihívóan.
Villantott rám egy 1000 wattos mosolyt, majd akcióba lendült. Testemmel háttal voltam neki, mögöttem térdelt. Egyik karjával szorosan átkarolta a derekam, míg másikkal kikapcsolta melltartómat. Majd miután megszabadult az anyagtól, finoman megmarkolta újonnan előkerült testrészemet. Belezümmögött a fülembe, fejemet hátrahajtottam a vállára. Lejjebb haladt. Zayn érintése bizsergést váltott ki testemben. Erős karjával tartott, fészkelődtem. Kezét felcsúsztatta a combom belső felén. Egy kisebb nyöszörgés elhagyta a számat, mikor megérintett a fehérneműmön keresztül. Dörzsölni kezdte az érzékeny területet, mozdulataival együtt mozgattam a csípőmet. Küszködtem a levegővétellel. Szívem eddig is hevesen zakatolt, nem hogy ezután. Igazából élveztem a helyzetet, de ugyanakkor féltem is ettől az egésztől. Mi lesz, ha nem leszek elég jó neki? Ha csalódni fog bennem… De több időm nem is maradt a gondolkozásra.
- Készen állsz baby? – kérdezte hangjában kicsi remegéssel.
Kerestünk egy taxit, amivel kábé 7-8 perc alatt haza értünk. Bent ledobtuk magunkról a dzsekit, amit a hideg végett vettünk fel, és a cipőnktől is megszabadultunk, majd egymás ajkainak estünk.
- Ott ahol abba hagytuk? – suttogta, miközben kezével pólóm alá nyúlt.
- Hmm, előrébbről. – öltöttem ki rá a nyelvem.
Kiszabadítottam magam fogásából, és magam után húzva felszaladtam az emeletre. Ott fordult a helyzet, Zayn húzott engem, be a saját szobájába. A falhoz nyomott, fél kezével maga is ott támaszkodott. Újra ajkaimnak esett. Nem tétlenkedtem, kezemmel lehúztam róla fölsőjét, s lassan ő is lehámozta rólam a sajátom. Mutató ujjamat végig húztam kockáin, míg ő a vállammal babrált.
- Mi lesz, ha megjönnek a többiek? – néztem még mindig hasizmát.
- Nem fognak. Elintéztem – ekkor hirtelen felkapott és egy fordulással az ágyhoz vitt. Óvatosan engedett le rá, kezével még akkor is fogta a derekam, mikor már az ágyon feküdtem. Heves csókcsatába kezdtünk, lekerült rólunk a nadrág is, így már csak fehérneműben pompáztam Zayn előtt, úgy ahogy Ő maga csak egy márkás alsóban… Kezemmel azonnal a lényegre tapintottam, ha értitek, mire gondolok… Ennek hatására egy nyögés hagyta el a száját.
- Ez tetszik? – haraptam bele alsó ajakamba.
Ujjaimat beakasztottam alsója szélébe, hogy lehúzhassam róla azt, ám megállította kezeim.
- Nem úgy illik azt. Előbb én szerzek örömet neked – kacsintott.
- Hmm. Legyen – néztem rá kihívóan.
Villantott rám egy 1000 wattos mosolyt, majd akcióba lendült. Testemmel háttal voltam neki, mögöttem térdelt. Egyik karjával szorosan átkarolta a derekam, míg másikkal kikapcsolta melltartómat. Majd miután megszabadult az anyagtól, finoman megmarkolta újonnan előkerült testrészemet. Belezümmögött a fülembe, fejemet hátrahajtottam a vállára. Lejjebb haladt. Zayn érintése bizsergést váltott ki testemben. Erős karjával tartott, fészkelődtem. Kezét felcsúsztatta a combom belső felén. Egy kisebb nyöszörgés elhagyta a számat, mikor megérintett a fehérneműmön keresztül. Dörzsölni kezdte az érzékeny területet, mozdulataival együtt mozgattam a csípőmet. Küszködtem a levegővétellel. Szívem eddig is hevesen zakatolt, nem hogy ezután. Igazából élveztem a helyzetet, de ugyanakkor féltem is ettől az egésztől. Mi lesz, ha nem leszek elég jó neki? Ha csalódni fog bennem… De több időm nem is maradt a gondolkozásra.
- Készen állsz baby? – kérdezte hangjában kicsi remegéssel.
Ujjait finoman beakasztotta bugyim szélébe, majd lehúzta
azt, így napvilágra hozva bizonyos területeket. Szemével alaposan végig mért,
ajkába harapott. Hanyatt döntött az ágyon, felém mászott és apró csókokat
hintett el testem minden pontján. Majd ujjait finoman végig vezette hasamon, le
egészen a „központig” ott megállt egy pillanatra, simogatta, majd középső ujját
lassan belém vezette. Egy halk sikoly hagyta el a szám. Kerestem a
szemkontaktust Zaynnel.
*Zayn*
Mikor megláttam gyönyörű testét, elborult az agyam. Akartam őt. Mindennél jobban. Minden egyes mozdulatomnál kerestem a tekintetét, hogy megbizonyosodjak róla, jól csinálom-e, nem okozok-e neki fájdalmat. Azt akartam, hogy ez az egész tökéletes legyen. És legfőképp, hogy élvezze. Ujjaim finoman végig húztam a hasán, figyeltem annak mozgását. Majd mikor elérkeztem a kívánt helyre, befészkeltem magam úgy, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Mielőtt feltoltam volna ujjam, ingereltem kicsit Őt. Majd óvatosan felvezettem középső ujjam. Éreztem, Valancy már nem szűz, bár valahogy ezt már sejtettem. Ezt követően megkerestem vele a szemkontaktust. Ettől függetlenül még óvatos voltam. Lassan kezdtem mozgatni benne, amitől szaporábban kezdte venni a levegőt. Kis idő múlva elhúzódtam tőle, és rá néztem.
- Mehet kettővel? – bólintott, ezért folytattam akciómat. Most már két ujjam helyeztem fel minek hatására nyögött egyet. Tekintetemmel arcát néztem. Szemeit behunyta, homlokán apró ráncok keletkeztek. Kicsit gyorsítottam a tempón, ajkai szétváltak, háta kicsit elemelkedett az ágytól. Az arcomra egy önelégült mosoly kúszott.
- Z-Zayn. – nyögte. Kezével a lepedőt szorongatta.
Tudtam, közel van a csúcshoz. Kicsit lassítottam, kihúzódtam belőle, amit ismét egy nyögéssel „jutalmazott”. Karjaimra támaszkodva húztam fel magam hozzá, hogy egy csókot adhassak szájára. Kicsit zihált, amitől még inkább beindultam. Épp húzódtam volna vissza, hogy még egy kicsit kényeztessem, mikor megfogta a vállam és „kényszerített” hogy rá nézzek.
- Most jöhetek én? – kuncogta el magát.
Kicsit meglepődtem, de nem tiltakoztam. Felült az ágyon, közelebb hajolt hozzám, és egy gyors csók után a hátamra döntött. Lehúzta az alsóm, így megpillanthatta férfiasságom. Arcát néztem egész végig. Alsó ajkába harapott. Hm. Ez szexi. Állapítottam meg magamban. Puha ujjaival köröket rajzolgatott, ami igen jól eső érzést váltott ki belőlem. Apró kezeibe vette az egészet, majd kicsit megszorította, amitől egy nyögés hagyta el a szám. Ujjait körbe fonta rajt, majd óvatosan elkezdte mozgatni csuklóját. Izmaim megfeszültek, még egy nyögés szaladt ki a számon. Egyenletes tempóban csinálta mindezt. Fejem a párnára hajtottam. Mellkasom vadul száguldott fel s le. Kicsit lassított, mozgást érzékeltem. Szemeim egyből kipattantak mikor megéreztem leheletét nyakam hajlatában. Kezével folytatta kényeztetésem, kicsit gyorsabb tempóban, mint eddig, szájával pedig harapdálni, szívni kezdte a nyakam, melyet egy férfias morgással nyugtáztam. Összeráncoltam homlokom, mikor már úgy éreztem ennek a szívásnak nyoma marad. Nem sokkal utána elhajolt, megnézte magának, majd elégedetten elmosolyodott az én kis angyalom. Ekkor visszahajolt, nem tudtam mit fog tenni. Kezével abba hagyta a mozgást, megtámaszkodott az ágyon. Nyelvével végig nyalta az általa hagyott foltot, majd egy apró puszit lehelt rá. Meztelen felső testemen haladt lefelé úgy, hogy orrával súrolta a bőrt. Köldökömnél megállt egy pillanatra, elhintett egy puszit, majd folytatta. Nyelvét végig húzta merev péniszemen, majd óvatosan bevette a szájába, amitől még az eddiginél is szaporábban kezdtem venni a levegőt.
*Valancy*
Ezt most nem ronthatom el, neki a maximumot kell nyújtanom. Hiszen tapasztalt már. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bevettem számba férfiasságát, amitől Ő egyenetlenül, szaporán kezdett lélegezni. Szememmel felpillantottam, kerestem a szemkontaktust. Azt ugyan nem viszonzott, de én magam elégedetten nyugtáztam, ahogy az élvezet kirajzolódik arcán. Ahogy ajkai lassan elválnak egymástól. A halk nyögései, amik engem csak még inkább bíztatnak. Fejemmel körözni kezdtem, ami belőle egy mélyről jövő morgást váltott ki. Próbáltam nem elnevetni magam, de nagyon tetszett a helyzet.
- V-Valacy. – nyögte, és megfogta a kezem.
Éreztem, már nem kell sok neki, ezért váltogattam a tempót, izgattam még egy kicsit. Ekkor eszembe jutott valami, és lassan felegyenesedtem. Zayn kérdőn rám nézett, amire csak mosolyogtam egyet. Homlokán izzadtság cseppeket véltem felfedezni, a levegőt még mindig nehézkesen vette. Szemével szinte könyörgött, hogy fojtassam, ám én nem így akartam befejezni.
- Ne így! – mosolyodtam el, miközben arcomra pír szökött.
Nem így szerettem volna Vele lenni, mert Ő mégiscsak más, mint a többi ember. Legalábbis számomra. Én többre vágytam. A lehető legközelebbről akartam érezni Őt. Nem tudom, nem szeretném elsietni a dolgokat, de most a szívemre hallgatok. Na meg persze a testemre… haha. Zayn lassan feltolta magát, és rám nézett.
- Szeretnéd? – szemei áthatóan fürkésztek engem, mintha csak belém látna, és a bizonytalanságot keresné, de azt bizony keresheti.
- Igen. – bólintottam kicsit megszeppenve.
Zayn az éjjeli szekrénye fiókához nyúlt, majd kivett belőle egy kisebb zacskót. Szájával olyan szexin feltépte azt, majd kivette belőle „tartalmát”, amit ezek után felgörgetett magának, amit én az ajkamba harapva néztem.
Óvatosan a derekam alá nyúlt, hátrafektetett az ágyon. Lassan csinált mindent. Tekintetével végigmért, ujjaival felsőtestem simította. Lassan hatolt belém, egyre mélyebbre ment. Hirtelen felborult a légzési ritmusunk, mindketten szaggatottan, kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni. Minden egyes tolásnál jól esően nyögtem. Kezemet a nyaka köré fontam, közelebb húztam magamhoz. Ajkunk összeért, miközben egyre gyorsabb tempót diktált. Eszméletlen volt vele Így lenni. De egyszer mindennek vége. Ennek is. Mikor már éreztem, hogy közel a vég, halkan elsuttogtam Zayn csodálatos nevét. Ő értette. Az élvezet hulláma végigsöpört rajtunk, előbb én, majd Ő „fejeztük be”. Tolt még párat lassan, majd óvatosan kihúzódott belőlem… Fáradtam omlott rám. Kezemmel átfogtam hátát. Szorosan tartottam Őt.
- Fantasztikus volt. Köszön neked Zayn. – súgtam fülébe, mikorra már rendeződött a légzésem.
- Én köszönöm Valancy. Mindennél jobban szeretlek. – nézett a szemembe, s mondatát egy apró csókkal zárta.
*Zayn*
Mikor megláttam gyönyörű testét, elborult az agyam. Akartam őt. Mindennél jobban. Minden egyes mozdulatomnál kerestem a tekintetét, hogy megbizonyosodjak róla, jól csinálom-e, nem okozok-e neki fájdalmat. Azt akartam, hogy ez az egész tökéletes legyen. És legfőképp, hogy élvezze. Ujjaim finoman végig húztam a hasán, figyeltem annak mozgását. Majd mikor elérkeztem a kívánt helyre, befészkeltem magam úgy, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Mielőtt feltoltam volna ujjam, ingereltem kicsit Őt. Majd óvatosan felvezettem középső ujjam. Éreztem, Valancy már nem szűz, bár valahogy ezt már sejtettem. Ezt követően megkerestem vele a szemkontaktust. Ettől függetlenül még óvatos voltam. Lassan kezdtem mozgatni benne, amitől szaporábban kezdte venni a levegőt. Kis idő múlva elhúzódtam tőle, és rá néztem.
- Mehet kettővel? – bólintott, ezért folytattam akciómat. Most már két ujjam helyeztem fel minek hatására nyögött egyet. Tekintetemmel arcát néztem. Szemeit behunyta, homlokán apró ráncok keletkeztek. Kicsit gyorsítottam a tempón, ajkai szétváltak, háta kicsit elemelkedett az ágytól. Az arcomra egy önelégült mosoly kúszott.
- Z-Zayn. – nyögte. Kezével a lepedőt szorongatta.
Tudtam, közel van a csúcshoz. Kicsit lassítottam, kihúzódtam belőle, amit ismét egy nyögéssel „jutalmazott”. Karjaimra támaszkodva húztam fel magam hozzá, hogy egy csókot adhassak szájára. Kicsit zihált, amitől még inkább beindultam. Épp húzódtam volna vissza, hogy még egy kicsit kényeztessem, mikor megfogta a vállam és „kényszerített” hogy rá nézzek.
- Most jöhetek én? – kuncogta el magát.
Kicsit meglepődtem, de nem tiltakoztam. Felült az ágyon, közelebb hajolt hozzám, és egy gyors csók után a hátamra döntött. Lehúzta az alsóm, így megpillanthatta férfiasságom. Arcát néztem egész végig. Alsó ajkába harapott. Hm. Ez szexi. Állapítottam meg magamban. Puha ujjaival köröket rajzolgatott, ami igen jól eső érzést váltott ki belőlem. Apró kezeibe vette az egészet, majd kicsit megszorította, amitől egy nyögés hagyta el a szám. Ujjait körbe fonta rajt, majd óvatosan elkezdte mozgatni csuklóját. Izmaim megfeszültek, még egy nyögés szaladt ki a számon. Egyenletes tempóban csinálta mindezt. Fejem a párnára hajtottam. Mellkasom vadul száguldott fel s le. Kicsit lassított, mozgást érzékeltem. Szemeim egyből kipattantak mikor megéreztem leheletét nyakam hajlatában. Kezével folytatta kényeztetésem, kicsit gyorsabb tempóban, mint eddig, szájával pedig harapdálni, szívni kezdte a nyakam, melyet egy férfias morgással nyugtáztam. Összeráncoltam homlokom, mikor már úgy éreztem ennek a szívásnak nyoma marad. Nem sokkal utána elhajolt, megnézte magának, majd elégedetten elmosolyodott az én kis angyalom. Ekkor visszahajolt, nem tudtam mit fog tenni. Kezével abba hagyta a mozgást, megtámaszkodott az ágyon. Nyelvével végig nyalta az általa hagyott foltot, majd egy apró puszit lehelt rá. Meztelen felső testemen haladt lefelé úgy, hogy orrával súrolta a bőrt. Köldökömnél megállt egy pillanatra, elhintett egy puszit, majd folytatta. Nyelvét végig húzta merev péniszemen, majd óvatosan bevette a szájába, amitől még az eddiginél is szaporábban kezdtem venni a levegőt.
*Valancy*
Ezt most nem ronthatom el, neki a maximumot kell nyújtanom. Hiszen tapasztalt már. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bevettem számba férfiasságát, amitől Ő egyenetlenül, szaporán kezdett lélegezni. Szememmel felpillantottam, kerestem a szemkontaktust. Azt ugyan nem viszonzott, de én magam elégedetten nyugtáztam, ahogy az élvezet kirajzolódik arcán. Ahogy ajkai lassan elválnak egymástól. A halk nyögései, amik engem csak még inkább bíztatnak. Fejemmel körözni kezdtem, ami belőle egy mélyről jövő morgást váltott ki. Próbáltam nem elnevetni magam, de nagyon tetszett a helyzet.
- V-Valacy. – nyögte, és megfogta a kezem.
Éreztem, már nem kell sok neki, ezért váltogattam a tempót, izgattam még egy kicsit. Ekkor eszembe jutott valami, és lassan felegyenesedtem. Zayn kérdőn rám nézett, amire csak mosolyogtam egyet. Homlokán izzadtság cseppeket véltem felfedezni, a levegőt még mindig nehézkesen vette. Szemével szinte könyörgött, hogy fojtassam, ám én nem így akartam befejezni.
- Ne így! – mosolyodtam el, miközben arcomra pír szökött.
Nem így szerettem volna Vele lenni, mert Ő mégiscsak más, mint a többi ember. Legalábbis számomra. Én többre vágytam. A lehető legközelebbről akartam érezni Őt. Nem tudom, nem szeretném elsietni a dolgokat, de most a szívemre hallgatok. Na meg persze a testemre… haha. Zayn lassan feltolta magát, és rám nézett.
- Szeretnéd? – szemei áthatóan fürkésztek engem, mintha csak belém látna, és a bizonytalanságot keresné, de azt bizony keresheti.
- Igen. – bólintottam kicsit megszeppenve.
Zayn az éjjeli szekrénye fiókához nyúlt, majd kivett belőle egy kisebb zacskót. Szájával olyan szexin feltépte azt, majd kivette belőle „tartalmát”, amit ezek után felgörgetett magának, amit én az ajkamba harapva néztem.
Óvatosan a derekam alá nyúlt, hátrafektetett az ágyon. Lassan csinált mindent. Tekintetével végigmért, ujjaival felsőtestem simította. Lassan hatolt belém, egyre mélyebbre ment. Hirtelen felborult a légzési ritmusunk, mindketten szaggatottan, kapkodva próbáltunk levegőhöz jutni. Minden egyes tolásnál jól esően nyögtem. Kezemet a nyaka köré fontam, közelebb húztam magamhoz. Ajkunk összeért, miközben egyre gyorsabb tempót diktált. Eszméletlen volt vele Így lenni. De egyszer mindennek vége. Ennek is. Mikor már éreztem, hogy közel a vég, halkan elsuttogtam Zayn csodálatos nevét. Ő értette. Az élvezet hulláma végigsöpört rajtunk, előbb én, majd Ő „fejeztük be”. Tolt még párat lassan, majd óvatosan kihúzódott belőlem… Fáradtam omlott rám. Kezemmel átfogtam hátát. Szorosan tartottam Őt.
- Fantasztikus volt. Köszön neked Zayn. – súgtam fülébe, mikorra már rendeződött a légzésem.
- Én köszönöm Valancy. Mindennél jobban szeretlek. – nézett a szemembe, s mondatát egy apró csókkal zárta.
Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lesz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog ♥ vagy kattints a lap szélén található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. Kommenteket és feliratkozókat jól esne látni.Xx.
