4. Next Day...Part 2

Sziasztok! Nah, hát meghoztam az új részt! :) 2 komi és minimum 20 megtekintés után hozom az új részt!! :D Ugyhogy ne legyetek lusták oda pötyögni a véleményeteket a végére, mert én abból tudom hogy nem hiába koptatom az ujjaim a billentyűzeten... :D
Ui.: Itt az Ask.fm címem. Itt tudtok kérdezzni bármit a blogról, vagy másról :)
Jah és ami ott a végén lessz  azt, csak hogy tudjátok, én sosem csináltam még és nem is fogom!!! És ti se kérlek! ♥Good Reading! ♥

Én szóltam Wendynek az újdonsült barátom pedig egy szőke hajú srácnak. Leléptünk.
A sötét utcákon szinte futva mentünk végig. Itt-ott megálltunk, megcsókolt én kacéran visszacsókoltam.
Végül egy hotelben kötöttünk ki. A szobában egy nagy vízágy volt, bőröndök a földön, belőlük a fele ruha szanaszét szórva. A falak fehérek voltak, vastag fekete csíkokkal. Mindenféle absztrakt képek lógtak a falon. Persze olyan stílusosan, ahogy azt az ember várná. A szobából két ajtó nyílt még. Azt nem tudom hova vezettek, mert hát miért nézném meg, mikor itt vagyok egy szobában egy víz ággyal és egy pasival, aki nem mellesleg rohadt helyes. 
Azt hiszem egyre gondoltunk, mert szép lassan levette rólam a fölsőm, és a nadrágom kezdte kigombolni, míg én az ő ingét hámoztam le róla. Lassan már csak a fehérneműk maradtak a testünkön. Azok se sokáig...

                                                                         *****
Reggel egy ismeretlen szobában találtam magam, ruha nélkül. Mellettem egy göndör hajú fiú szuszogott. Halkan kimásztam az ágyból és magamra kaptam a ruháimat. Nagyon fájt a fejem. Azt hiszem berúgtam egy kicsit tegnap éjjel. És az az érzésem támadt, hogy lefeküdtem a mellettem alvó sráccal. Felálltam az ágyról és oda sétáltam az ajtó melletti tükörhöz. Megigazítottam a hajam, és egy fájdalmasat sóhajtottam. - Annyira hülye vagyok. Utálom magam! Utálok élni! - egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Összeszedtem magam és kiválasztottam egy ajtót a kettő közül azzal a céllal, hogy megkeresem a konyhát. Nem is kellett sokáig keresgélnem. De megdöbbenésemre volt valaki ott. Az asztalnál ült, előtte a reggeli és közben újságot olvasott. Feje búbja ki látszott mögüle. Szőke. Állapítottam meg.
- Öhm...szia - köszönten zavartan.
- Ó. Szia - Leeresztette az újságot - Úristen! - nevetett fel. - Te más, vagy mint a többiek! Harry még sose hozott fel kék hajú lányt. - nevetett továbbra is.
- Öhmm hát oké... Harry az a göndör hajú fiú? - kérdeztem bizonytalanul.
- Igen. - Csendült egy hang a hátam mögött. 180 fokos fordulatot vettem és ott állt előttem egy szál alsónadrágban az említett. 
Nyeltem egy nagyot. 
- Beszélhetnénk? - kérdeztem Harrytől- Négy szemközt.
Bólintott, és visszamentünk a szobába.
- A tegnap estéről szeretnék veled beszélni. –kezdtem bele.
- Gondoltam...
- Csak azt akarom tudni, mi történt? Történt valami?
- Figyelj, nem tudom. Atom részeg voltam...Nem emlékszem. De személy szerint én nem bántam volna. - simította meg az arcom
- Aha...Értem. Azt hiszem megtettük....- mutattam a földön heverő "okos gumi"-s dobozra.
- Ouh. - Nevetett.
Erre én is elnevettem magam. 
- Hogy tovább? - kérdeztem - Gondolom itt vége is. - nevettem
- Hát. A te döntésed. - Nevetett ő is
- Akkor örültem, hogy megismerhettelek... - nevettem.
- Na ne már! Most csak hülyülsz ugye? - Próbált drámai lenni, de nem sikerült...
Kopogtak az ajtón.
- Gyere! - kiáltott Harry.
Az ajtó kinyílt és megjelent előttem teljes életnagyságban Louis. Egy percig döbbenten meredtünk egymásra.
- Te mit? Harry? - kérdezte meglepetten, de nem várta meg hogy válaszoljak. – Harry… - nézett szemrehányóan a göndörre.
- Én is csak pasiból vagyok. Ne nézz így rám! – védekezett.

                                                                        *
- Gyere a Starbucksba Wendy...Jó...Oké. Akkor gyere oda fél órán belül.  - Tettem le a telefont.

                                                                        *
- Szia - köszönt miközben leült velem szemben. - miért kellett ide jönnöm?
- Már az is baj hogy ide hívtalak?! – néztem rá furcsán, kissé frusztrált voltam…
- Nem dehogy. Ne érts félre. Amúgy Edemék  kerestek tegnap este.
- És mondtad hova megyek?
- Ömm...Hát nem tudom...De biztos.
- Csak mert láttam, hogy kerestek...De mindegy is. Nem fogod elhinni kivel találkoztam reggel! – kezdtem bele mondandómba.
- Na?
- Louisal! – öltöttem ki rá a nyelvem. Bár, ha jobban belegondolok, lehet nem kellett volna ezt az orrára kötnöm… Na, most már mindegy.
- Louisal? Avval a Louisal?! – kérdezte megdöbbenten, hangjában kicsi csalódottsággal.
- Aha. – fogtam vissza magam egy kicsit.
- Oké. Örülök neki.
- És… Ennyi?
- Ch. Jó akkor elmondod hogyan? – forgatta meg szemeit.
- Ajj... Wendy drágám... Hát az úgy volt kérlek szépen - elmondtam, és ő döbbenten nézett rám. Furcsa volt a helyzet, hiszen úgy éreztem, most végre én vagyok az, akivel érdekes dolgok történnek, bár nem tudtam eldönteni, ez jó vagy inkább rossz. Nem azt mondom, nem vagyok unalmas. Sőt… Erre felé folyton pörög az élet, csak sajnos a rossz felére húz gyakrabban a mérleg.
- Hogy került oda? - kérdezte
- Nem tudom. Gondolom együtt laknak. De igazából, fogalmam sincs milyen kapcsolatban állnak egymással… - gondolkodtam el.
- Aha, az lehet. Amúgy helyes volt a csávó akivel... khm... Elmentél tegnap este? Nem volt időm megfigyelni…
- Ööö fogjuk rá... A mosolya meg a szeme az gyönyörű. A haja eszméletlen. De amúgy nem. Nem annyira jött be...Szóval ez egy olyan egy éjszakás kaland volt. – mosolyogtam kicsit zavartan, s közben éreztem, ahogy elpirulok.
- Az úgy jó - nevetett.
Órák hosszat beszéltünk. Aztán haza indultam. Jess már várt.


*Otthon*
- Megjöttem - kiáltottam az ajtóból.
- Hát te meg hol voltál? Két napja nem is hallottam rólad semmit. - Vont kérdőre a nagyi
- Wendyéknél voltam, meg buliztam. Ennyi. Ha nem gond én most lefekszem aludni. Hosszú napom volt és szétmegy a fejem.
Bementem a szobámba. Jess az ágyamon aludt. Megcirógattam a fülét és egy kis tejet töltöttem a táljába. 
Átöltöztem pizsibe, persze még eszem ágába sem volt, hogy aludjak. Lekuporodtam az ágyam végébe.
Azon kaptam magam, hogy az agyam azon kattog, hogy vajon mit csesztem el. De tényleg. És most, hogy rendesen át gondoltam, ez a kaland is a rossz kategóriába sorolható… Ettől rám tört a kétségbeesés. Miért ilyen nyomorult élet jutott nekem? Összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, hogy pár nap múlva végleg egyedül maradok. Egyedül. Most, mikor végre kezdett egyenesbe jönni az életem… Akkor már tényleg fölösleges leszek ezen a világon. Így is csak púp vagyok a nagyi hátán. Benyúltam a párnám alá és elővettem rég nem látott barátom, a pengét. Pár kisebb, nem olyan mély csíkot vágtam az alkaromra. Amit persze rögtön meg is bántam, mert tudtam, hogy ez nem megoldás. Lemostam a kezem és lefeküdtem. És nem hiszem el, hogy már megint ezt tettem. Túl könnyen eluralkodnak rajtam az érzelmek. Vagy is ez már reflexszerű, egyfajta védekezés lehet, hogy még csak véletlenül se tudjak arra a fájdalomra gondolni… Gyenge vagyok. Túl gyenge. Nem tudok magamnak parancsolni, és nem tudom legyőzni a múltam. És az egyik legnagyobb hibám, hogy mindig utólag gondolkozok. Kész csődtömeg vagyok!
Fojtogatott a sírás, és néhány könnycseppet el is engedtem, erről úgyis csak a kispárnám fog tudni…
Nem tudtam aludni, ezért egy kis ideig csak simogattam és hallgattam Jess dorombolását.

3. Next Day...Part 1

Sziasztok!  Még nem írtam nektek, ezért épp itt az ideje :) ~N vagyok és imádok írni. Nagyon hálás lennék egy-két visszajelzésnek :) ♥Good Reading! ♥

Sziasztok!  Még nem írtam nektek, ezért épp itt az ideje :) ~N vagyok és imádok írni. Nagyon hálás lennék egy-két visszajelzésnek:) ♥Good Reading! ♥

Reggel előbb felkeltem, mint Wendy. Egy gondolat nem hagyott nyugodni... Mégis mi lesz velem Wendy nélkül? Ismételgettem magamban ezt az egyre gyötrőbb kérdést. És Mind annyiszor elszorította a torkom a sírás, melyet próbáltam vissza tartani. És így ment ez kb. fél óráig, ugyanis Alicia, Wendy anyukája feljött, hogy megnézze felébredtünk-e már. 
- Csak te? - kérdezte egy szívmelengető mosoly kíséretében.

- Nem tudtam aludni, és nem akartam felébreszteni. - magyarázkodtam.

- Gyere le a konyhába, igyunk egy kakaót - intett az ajtó felé.
Bólintottam és elindultam lefelé a lépcsőn. A barack színű konyhába besütött a nap, kicsit zavarta is a szemem, mindenütt virágok, és piszkos bögrék voltak...Alicia megfogta épp az útjába esőket és berakta a mosogatóba. Majd a polc felé nyúlt és elővett két bögrét, mindkettő fehér alapon piros csíkos volt. Kicsit elbambulhattam, mivel mikor észhez tértem, Alicia a kezét húzogatta az arcom előtt és kissé félénken nézett rám. Viszont a kakaóm már ott ált előttem, aminek nagyon örvendek.
- Örülök, hogy visszatértél a valóságba, drágám. - mosolygott
- Ahh. Én is. Hogy aludtál? - tereltem a beszélgetést
- Én jól. De te veled mi van? - hangjában az aggodalom kicsiny szikrája csendült.
- Csak...Rosszat álmodtam...- gondoltam ezt elfogadja egy kifogásnak, de látszott rajta hogy nem hitte el. Válaszolni viszont már nem tudott, mert épp ebben a pillanatban bandukolt le a lépcsőn Wendy.
Nem pont úgy nézett ki, mint aki most kelt fel... Én viszont még mindig pizsiben voltam.
- Oh sz'al itt vagy. - köszönt
- Neked is jó reggelt...
Wendy rám nézett, de különösképpen nem foglalkozott a megjegyzésemmel.
- Anya, csinálsz nekem kakaót? Légyszii – pillogott Aliciára.  
- Persze ülj le addig.
 Míg Alicia a kakaót csinálta Wendy-vel élénk beszélgetésbe kezdtünk. Elterveztük az egész napot.  
- Tessék, kész is. - mosolygott miközben letett elé egy bögre kakaót.
Wendy köszönés képpen csak mosolygott egyet.

 *Fél óra múlva*

Fél óra múlva mér az utcasarkon álltunk....Ne gondoljatok rosszra...Csak ott vártuk Edem-et és Ray-t.
Homályos körvonaluk kirajzolódott a messzeségben és láttuk, hogy az egyik felemelt kézzel integet.  Wendyvel egymásra mosolyogtunk.
- Na? - Kérdezte Edem, szokásához híven egy gyönyörű rosszfiús mosoly kíséretében mikor oda értek.
- Gondoltuk ti tudjátok, mit csináljunk, ma.
- Wendy, Wendy, Wendy - Kezdte Ray - Sok ötletem lenne - vékony ujjaival megsimította a lány arcát.
- Ray, állítsd le magad. - Szólt sötéten Edem.
- Jól van már szórakozni sem lehet?! - röhögött
Alapvetően Ray  egy kedves srác. Bár ezt nem nagyon mutatja. Régóta hajt Wendy re, de eddig még nem jött neki össze. De Wendy már megszokta a közeledését. Ray-el nagyon jó barátok. És Wendy csak azért nem kavar vele, mert nem akarja elveszíteni. Legalábbis nekem ezt mondta.
- Na, akkor? - törtem meg a  csendet, ami idő közben kialakult.
- Válasszatok csajok. Bowling vagy a 'Pad'? - Egy sunyi mosoly ült  ki Edem arcára. Ne kérdezzétek miért, én magam se tudom.
Hirtelen megváltozott a kedvem és semmihez nem volt kedvem. De nem akartam megbántani Wendy-t. Amúgy a 'Pad'-ra esett a döntés így oda indultunk. 
A 'Padról' csak annyit kell tudni, hogy a város szélén  folyik egy kisebb folyó és amellett áll egy ütött kopott kis piros pad. Nem nagyon járnak arra emberek, nem valami vonzó hely. Talán csak a közeli Starbucks miatt. Na, mondjuk, oda elég sokan járnak, de lényeg a lényeg a 'Padot' inkább messziről elkerülik. Sötét dolgok történnek arrafelé. Legalábbis ezt tartja a hiedelem.

*A Padnál*

Mind ahányan voltunk felültünk a pad támlájára Előkerült persze cigi is pia is. Egyre feszültebbnek éreztem magam, s legszívesebben kiáltottam volna egy nagyot. De hát nem lehetett... Nem tudom, mi van velem. Félek, hogy  kiakadok és megbántok valakit. Egyedül Wendy vette észre a viselkedésem. Próbálta is visszafogni magát, de hát Wendy, az Wendy. És különben is, ilyenkor minden zavar, minden irritál…
- Menjünk oda a hídhoz! - Mutatott Ray a kis fahídra.
Mindenki felpattant és futni kezdett. Csak én nem.
- Te nem jössz? - fordult vissza Edem.
- Nem. Én inkább elmegyek, iszok egy kávét. Legalább kitisztul a fejem tőle. - Erőltetett mosolyt dobtam neki. - Neked is hozzak?
- Nem... Kösz...Nem kérek. Siess, nélküled nem az igazi - kacsintott
Felálltam és a fák közt elindultam a Starbucks felé. 
Beléptem az ajtón, a pult felé vettem az irányt. Felültem az egyik székre és a könyökemen támaszkodva mondtam a rendelésem.
Valaki megbökte a hátam. Megfordultam. Az a csikós pólós fiúvolt.
- Öhmm szia.... - köszöntem és visszafordultam.
Csodálom, hogy összefutottunk… és hogy egyáltalán megismert…
Leült, vagyis hát inkább felült, a mellettem lévő székre. Elkezdett nézni. Jelezve, hogy még akar velem beszélni. Nagyot sóhajtottam és felé fordultam.
- Mi van? - kérdeztem sötéten
- Szia - vigyorgott egy nagyot.
Arcomon valószínűleg látszott, az a mindjárt megöllek tekintet, mert megkérdezte ' Rossz kedv?'
Bólintottam.
- Én megértelek.  Akarsz róla beszélni?
- Nem tudnék. –feleltem egyszerűen, és utalva arra, hogy hagyjon békén.
- De én szívesen meghallgatlak.
- Azt elhiszem, de nem tudom elmondani, mert nem tudom, mitől van. Csak... Van. -  Közben kifizettem a kávémat  és felálltam a székről. Elindultam az ajtó felé.
- Várj! Várj meg! - kiáltott utánam Louis
Megálltam, és együtt mentünk ki.
- Wendyvel mi van? Mármint, hogy van?
- Meg van. - feleltem egykedvűen
- Aha oké. Az jó. Nem? - nevetett
- Tetszik? - Kérdeztem. Értetlen arcot vágott - Wendy. Tetszik?
- Ohh - nevetett fel megkönnyebbülten - Aranyos.
- Aranyos? – kérdeztem vissza értetlenül
- Tudod, Val. nekem van barátnőm. És én nagyon szeretem. 
- Oppá - megütközve álltam előtte.
- Ne vágj már ilyen ijedt arcot.
- De-de-de hát....Wendy teljesen beléd zúgott... – húztam el a szám, és így utólag visszagondolva ezt nem kellett volna elmondanom
- Sajnálom,  én nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Nagyon kedves és aranyos lány.
- Uhh... Most vissza kell mennem, úgyhogy szia... - mutattam az ellenkező irányba
- Hm? Ja, oké. De ne mond el Wendynek oké? Nem akarok neki csalódást okozni. És valószínűleg soká fogom még látni...Addig majd biztos... - zavartan forgatta cipőjét az aszfalton.
- Reménykedj, hogy kiábrándul belőled. De nyugi. Lakat a számon. - mutattam a kezemmel.
Elköszöntem tőle és visszaindultam a kávém kíséretében a 'Pad' hoz.

*

- Megjöttem! - kiáltottam immár sokkal derűsebb hangulatban. Látjátok, csak beszélnem kellett Louis-al. Na mondjuk ez furcsa is.
Leültem melléjük a Padra. Már kezdett sötétedni. Hosszas hülyülés után úgy döntöttünk elmegyünk ma este kicsit bulizni... 

*A Clubban*
Mikor beléptünk, már javában állt a buli.
A bárpulthoz mentünk és kikértük az italaink.  Majd elvegyültünk a tömegbe. Edem Ray-el én pedig Wendy-vel voltam.
Bele ittam a koktélomba. A 2. után elhomályosult, majd kitisztult előttem barátnőm arca.  A testemet átjárta a boldogság, a szabadság érzése. Az agyam eltompult. Táncolni kezdtünk, és egyre többet ittunk, és a mérhetetlen vidámság egyre csak nőtt bennem tőle. Összeismerkedtem pár sráccal is, de mielőtt komolyabbra fordult volna a "helyzet" lekoptattam őket. A lányok egyre több ruhadarabtól szabadultak meg, szinte csak egy szoknya/naci meg vékony póló maradt rajtuk. Rajtam is. Egyre jobb zenék és egyre forróbb hangulat kerekedett. Pár lánnyal az asztalon táncoltam majd, egy barna, göndör hajú fiú karjai közé estem. Élveztük egymás társaságát, és mindketten tudtuk mit akarunk. Én szóltam Wendynek az újdonsült barátom pedig egy szőke hajú srácnak. Leléptünk.