16. Another Day

Sziasztok! Örülök, hogy össze jött a 3 komment, így nem is húznám sokáig, csak egy kérésem lenne: 3 komment, a ti saját, ŐSZINTE véleményetekkel. :) Míg nincs 3 komi, nincs új rész!

♥Good Reading! ♥ 

Lassan már egy hete, hogy a One Directionnel élek. Kezdem megszokni Őket. Harry azóta sem hagy békén, bár már nem olyan mértékben „zaklat” mint az első pár napban. Az elvonó sem olyan kemény, simán megy minden. Remélem ez így marad. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha most minden sikerülne. Észrevettétek, ma milyen derülátó hangulatomban vagyok?! Annyira furcsa számomra, hogy tudok nevetni. Hirtelen összejött sok minden, és azt hittem ez nekem már sok. De Ők 5 en megváltoztatták az életem. Annyira hihetetlen, hogy ilyen jó hatással vannak rám. Nem? Igazán jó társaság, én mégis azt a kis időt élvezem a legjobban, mikor kimegyünk az erkélyre Zaynel, és elszívunk egy cigarettát. Ő egy simát, én egy mentolosat. Haha. Ezek azok a pillanatok, amik a legtöbb erőt adják, hogy végleg jó útra térjek. Zaynel igazán jól el lehet beszélgetni. Teljesen komoly dolgokról-gondokról. Most is épp’ vele beszélgetek. Hajnali 5 óra van. Megint rosszat álmodtam. Mostanában, szinte minden nap. És ugyanazt. Edem és Rayen van bent. Esik az eső. Sötét van. Közelítenek felém. Azt akarják, mennyek velük. Valami mutáns lények, és Edem meg akar csókolni… Bizarr. Ma is épp ezért ülök/ ülünk itt Zaynel az erkélyen. Egy reggeli cigi, és egy meleg tea. Megtoldva Zayn társaságával. Más nem is kell nekem.
- Hé, figyelsz egyáltalán Val.? – legyezgetett Zayn az arcom előtt nagy kezeivel.
- Persze! – kaptam hirtelen észbe, majd eddig a táj felé néző tekintetem Zaynre vezettem. Elmosolyodtam reggeli kómás arcán. Mindig tökéletesen beállított haja, most lustán, a homlokán pihent. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, a kevés alvás hiányába.
- Na akkor mit szólnál hozzá?
- Mihez? – néztem rá értetlenül. 
- És akkor még mered azt mondani, hogy figyelsz… - tettetett sértődöttséget. – Csak azt mondtam, ma elkísérhetnélek az orvosodhoz. Mehetnénk gyalog. Na, akkor mit szólsz hozzá?

- Nahát Zayn! Ez egy rendkívüli gondolat. Csak is támogatni tudom. –vigyorogtam rá.
Elnyomtuk a csikk végét, majd bementünk. Elkezdtünk készülődni, bár még csak fél 6 volt… Én elmentem zuhanyozni és rendbe tenni magam, hogy szalonképes legyek, és gondolom Ő is ugyanezt tette. Kivettem a szekrényből egy tiszta fehérneműt, egy szürke csőnadrágot és egy fehér alapon szürke csillagos trikót, majd bementem a fürdőszobába. Letettem egy helyre a behozott göncöket, majd megnyitottam a csapot.

*

Indulás előtt még gyorsan fogat mostam és felkötöttem a hajam egy copfba. Hajaj, kopik a festék… - gondoltam magamban. Na majd haza felé bemegyek és veszek kék festéket.
Gyorsan letrappoltam a lépcsőn. Zayn már az ajtóban várt.

- Indulhatunk? – nyitotta ki az ajtót. Válaszképp csak bólintottam.
Már fél 7 volt. Kezdtek megtelni az utcák munkába siető felnőttekkel. Hűs volt még, és köd. De ez minket nem zavart. Mi csak mentünk a járdán. Szótlanul, gyönyörködve a fáról hulló levelekben. Igen, Ősz van. Csodálatosan szép Ősz.
Akadt, aki futott és akadt, aki kutyákat sétáltatott. A buszok még nem teltek meg, az üzletek többsége még nem nyitott ki.
- Tényleg, még sem kérdeztem. Tetszik London? – zavarta meg a gondolat menetemet Zayn.
- Ööö Aha. Szép. – feleltem. – És te szeretsz itt élni?
- Igen. Kedves kis helynek tartom.
- Na hát az… Szuper. És te ide valósi vagy?
- Nem. Eredetileg Bradfordból jöttem. - Válaszolt. Pedig azt hittem Londoni…
- És a többiek sem Londoniak? – kíváncsiskodtam tovább.
- Nem. – húzta mosolyra a száját
- De akkor hogy ismertétek meg egymást? – fordultam felé, értetlen arccal.

- Jelentkeztünk az X-Factorba. És, egybe raktak minket. Kalandos volt… - nevetett fel.
- Nohát! Akkor csak a véletlen műve, hogy létezik a One Direction? De mind angolok vagytok?
- Haha. Lényegében igen. A véletlennek köszönhető. Hogy mind angolok vagyunk-e? Hát… Nem. Niall Ír származású.

- Azért mondom. Olyan furcsán beszélt. – nevettem fel. – És…
- Még mindig van kérdésed? – szakított félbe Zayn. – Nem vagy kicsit túl kíváncsi? – kacsintott rám. Mire én elnevettem magam, és Ő is csatlakozott hozzám.

Az út többi részében megpróbáltam csak azért is az agyára menni, ami kisebb-nagyobb sikerrel ment is. Muhaha. Nem tudom ma mi ütött belém. Teljesen kifordultam önmagamból…
Megérkeztünk a nagy fehér épület elé.
- Hát akkor… Szia – fordultam Zayn felé.
- Akkor, szia! Majd otthon találkozunk! – mosolygott rám, majd mindketten elindultunk a másik irányba. Én még mindig kicsit szorongva mentem be, bár tudtam, ami bent vár rám, az nem lesz olyan rossz. Legalábbis, jobb, mint mikor egyedül küzdöttem le. Annál ezerszer jobb. Vagyis hát, könnyebb. Jobb nem, csak könnyebb. Köszöntem a portásnak, aki barátságosan mosolygott rám, majd felmentem a lépcsőn. A váróteremben sokan voltak. A többség fiatalkorú volt. Csodálkozva mértem végig őket. Akik ezt nem vették jó néven. Hát, ha én ülnék ott valószínű, én is így reagálnék… Jut eszembe, nem csak bámészkodni jöttem ide. Megkerestem a 13. számú vizsgálót és bekopogtam. Sokáig szerencsére nem kellett várnom, az orvosom hamar ajtót nyitott és betessékelt a szobába.
- Üljön le, kérem. – mutatott egy székre. Természetesen megtettem, amit kért. És ő is leült velem szemben, az asztal túloldalára. Rá könyökölt és ujjait összekulcsolta. Tekintetét először a papírjaimra, majd rám vezette.
- Nos, mielőtt elkezdenénk a mai kezelést, szeretném, ha tudná, megjöttek a vérvétel eredményei.
- Igen? – kérdeztem szórakozottan.
- Igen. Az eredmények szerint, maga vérszegény. Tudott erről?
- Nem. – válaszoltam még mindig kicsit szórakozottan. Hűha, vérszegény vagyok. Most aztán tök parázok.

- Értem. – láttam az arcán, hogy gondolkodik, mondjon-e még valamit vagy sem. De aztán annyiban hagyta.
- Jól van. Akkor, kezdjünk is neki. – állt fel az asztaltól.

*

Fáradtan, meggyötörten léptem ki a nagy fehér épületből. Első gondolatom, mikor megcsapott a hideg szellő : Szabad vagyok!
Már elmúlt 7 óra, és kezdett sötétedni is. Elővettem a zsebemből a telefonom. Amint feloldottam rajt a zárat meg is csörrent. „Harry” mutatta a kijelző. Azonnal fel is vettem.
- Szia! – köszöntem bele a telefonba.
- Szia Val. Végeztél?
- Igen. Épp most.
- Jó. Érted megyek, csak várj meg ott.
- Jó-jó. Akkor… Szia. – majd kinyomtam a telefont.
Cseppet sem örülök, hogy Harry eljön értem, de így legalább nem kell haza gyalogolnom, tök egyedül ráadásul sötétben. Leültem a lépcsőre, és vártam. Úgy döntöttem amíg nem jön, zenét hallgatok. Benyomtam egy Fun. Számot, amit egy Green Dayn-Kill the Dj követett, azt pedig egy Jimmy Eat World –Hear you Me. Azt egy Taylor Swift-22 és egy Ed sheeran Give me Love. Majd megláttam, hogy egy fekete kocsi bekanyarodik elém, és megáll. Kinyílt az ajtó, és elő bukkant Harry, egy kék sapkában, fekete gatyában és zakóban, ami alatt egy fehér ing volt. Egész tetszetős. Mármint a stílusa! Harry… Ő… hogy is mondjam, nem az esetem…
Elindultam a kocsi felé. Ő pimaszul rám mosolygott, majd kinyitotta nekem az ajtót. Gyorsan bedobtam hátra a cuccomat, és elhelyezkedtem az anyósülésen.
- Indulhatunk? – kérdezte, mikor már becsatolta a biztonsági övét.
- Persze – bólintottam, majd a kocsi lassan gurulni kezdett, előre. 

 Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lesz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D (ha meglesz a 10 ember, akkor rakok csak oda értesítést...) ♥ vagy  kattints a lap szélén található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. 3 KOMMENT!   ;) ♥

15. A successful day

Aloha! Nos nem akarok magyarázkodni, sok a dolgom, és nincs időm írni. DE! Ha én veszem a fáradtságot, hogy leírjam, és feltegyem NEKTEK, nem magamnak, mert én tudom mi lesz a vége, de mondom, ha én megírom, felrakom, akkor kérlek, legalább kommenteljetek!  3 komi után új rész! Én megírok akár száz részt is, de amíg erre a részre nem lessz 3 komi, addig nem rakok fel többet. És ez ugyanúgy vonatkozik a következő részekre is!!!
♥ Good Reading!♥

Feszülten figyeltem, miket csinál. A fiókból különböző színű és méretű orvosi szerkezetek kerültek elő. Lassan közelített felém egy sztetoszkóppal. Kirázott a hideg, ahogy a hideg tárgy a bőrömhöz ért. Fél percig csak némán fülelt, és hümmögött. Felhúzta a szemöldökét. Miért? Vadabbul kezdett kalapálni a szívem. Talán valami baj van? Arcom bizonyára tükrözte ijedtségem. Az orvos felegyenesedett és rám mosolygott. Szememmel követtem az arcát.
- Tessék megnyugodni. Ha ennyire izgul, meg fogok süketülni. – Viccelte el a végét. De én valahogy nem tudtam megnyugodni. Nekem ez tényleg fontos. Nem akarom, hogy valami baj legyen.
- Minden… Minden rendben van, doktor úr? – Nem válaszolt, inkább egy másik eszköz után nyúlt.
- Kérem, nyugodjon meg, hogy megmérhessem a vérnyomását. – Húzta fel a kezemre az anyagot.
Egy mély levegőt vettem, majd hosszan kifújtam, hogy lenyugodjak. Minden gondolatot elhessegettem a fejemből, és ellazítottam a karom. A műszer egyre jobban kezdte szorítani a kezem,és ennek hatására egy idő után éreztem, ahogy az ütőerem dobog… Majd egy pillanat alatt ellazult az egész. Ernyedten hevert mellettem a kezem. Az orvos levette róla a mandzsettát. ( Az az izé. Tudjátok az ami szorítja a kezed, mikor mér… tudom, hogy tudok magyarázni….)
Rá pillantott a kijelzőre, hogy lássa az értékeimet. Láttam, ahogy átfut az agyán az egész. De nem tűnt nyugodtnak. Kezdtem egyre jobban idegessé válni.
Nem szólalt meg, inkább elővett még valamit a fiókból. Ijedten kaptam fel a tekintetem a picike hegyes tárgyra. Szemeim kikerekedtek és automatikusan hátrébb csúsztam az ágyon. A doktor kedvesen mosolygott és kinyújtott kézzel közelített felém.
- Ne aggódjon! Nem fog fájni. Csak egy kis vért veszek.
Irtózom a tűktől. Mielőtt belém szúrják, mindig azt mondják „Nem fáj” De valahogy nekem mindig nagyon. De tényleg nagyon fáj. Azt még úgy-ahogy elviselem, mikor a vállamba adják, de amikor vért vesznek, egyenesen sírni tudnék… Igazából, kevés dolgok közül ez az egyik, amitől félek.
Először lefújta a könyökhajlatom valami sprayjel, aztán pedig szép lassan belém bökte a hegyes tűt. Láttam, ahogy vérem folyik ki a kezemből, át pár kisebb üvegcsébe. A látványtól inkább összeszorítottam a szemem, az érzéstől pedig a fogam. Elég érdekes látványt nyújthattam… Aztán, óráknak tűnő percek után végre éreztem, ahogy lassan kihúzzák a kezemből a tűt.  Óvatosan kinyitottam a szemem, hogy megbizonyosodjak, vége. És vége. Az orvos most felém fordult. Kíváncsian fürkésztem arcát. Reméltem végeztünk, és nem kínoz tovább.
- Nos, kisasszony. Mára megvolnánk. Már csak egy felelősségvállalási nyilatkozatot kell aláírnia a barátjának.

Aprót bólintottam, és lepattantam az ágyról. A férfi behívta Harryt és Zaynt. Elmagyarázta nekik, azt, amit nekem mondott, majd meg kérte a fiukat, hogy írják alá a papírt. Meg is tették, majd immáron hárman, elindultunk kifelé. Le a lépcsőn, el a porta mellett, majd ki az ajtón. Tekintetemmel megkerestem Harry kocsiját, amit aztán meg is találtam. Oda siettünk, mivel, míg én bent voltam, elkezdett esni az eső. Gyorsan beszálltunk a járműbe, majd elindultunk „haza”.
- Nem ugrunk be a KFC-be? – kérdezte Zayn, aki ezúttal hátra ült mellém. Megvártam, míg Harry is válaszol, és csak utána szólaltam meg látván, hogy Zayn az én véleményemre is kíváncsi.
- Felőlem. – rántottam meg egyszerűen a vállam. Erre Ő elmosolyodott, majd jobb kezét Harry vállára helyezte.
- Akkor oda. – nevetett fel. Megborzongtam. Olyan furcsa volt. Olyan ismerős. Pont, mint Edem. Ő is így nevetett. De Ő Zayn és nem Edem. Gyorsan elhessegettem a fölösleges gondolataim. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, de szöget ütött a fejembe. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak Rá. Edemre. A barátomra. Rá, aki miatt érdemes volt élni. Most, hogy miért élek… Nem tudom. Inkább csak azt mondanám, vagyok. Ezt semmiképp nem lehet életnek nevezni. Érdekes érzés. Olyan hihetetlen. Mintha nem is magam lennék. Úgy értem, mintha felülről látnám az életem, de mégse. Élet-halál közti állapot érzésem van ettől.
- Vaalaancy… ? – húzogatta Zayn a kezét az arcom előtt.
- Te-tessék? – néztem rá lepetten.
- Megjöttünk. – Mondta, de már kint is volt a kocsiból. Én még döbbenten ültem a helyemen, mikor a mellettem lévő ajtó kinyílt és feltűnt Ő. Felém nyújtotta a kezét, én elfogadtam a kedves gesztust, és a segítségével kiszálltam a kocsiból. Mikor már két lábbal álltam a földön elengedte a kezem. Harry már a bejáratnál várt, ezért mi is oda siettünk. Így együtt léptünk be az étterembe. Egyszerre vagy száz szempár szegeződött ránk. Ami engem, kissé megijesztett és zavart. Néhányan előkapták a telefonjukat, és fényképezni kezdtek, ezért én megpróbáltam eltűnni a két fiú között. Láttam a két fiún, hogy nekik sem tetszik ez a helyzet. Amilyen gyorsan csak tudtuk le adtuk a rendelést, majd mikor kézhez kaptuk azt, gyorsan kiiszkoltunk. A csöpögő eső, nyomot hagyott a ruháinkon. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk „haza”
- Hey! Ömm… Zayn.
- Igen? – Fordult felém az említett személy. Már majdnem fekete haja az égnek meredt és egy Rolling Stonesos fölsőt viselt és egy fekete nadrágot. Tágra nyílt szemekkel figyelt, amit nem tudtam mire vélni, ezért kicsit összehúztam a szemöldököm, majd egyszerre elnevettük magunk.
- Mi olyan vicces? – Szólt hátra Harry, aki most a tükörre szegezte komolytalan tekintetét, hogy lásson minket.
Válasz helyett, inkább lehajtottam a fejem és megpróbáltam visszatartani, előtörő nevetésem. Majd mikor már elrendeztem a gondolataim, újból felpillantottam, de már vissza is hajtottam a fejem. Ugyanis Zayn direkt rám szegezte tekintetét, és kikerekítette a szemeit. Ettől, megint rám jött a nevetés, épp ezért hajtottam le a fejem. Kék hajam kócosan lógott előre.
- Ne nézz! – szóltam rá. Kínosnak éreztem, ahogy bámul.
- Miért is? Úgy tudom ez egy szabad ország. – Nem láttam, mégis éreztem, hogy mosolyra húzódik a szája.
- Zayn tényleg ne bámuld! – Kapcsolódott be egy újabb hang a beszélgetésbe. Harryé.
Felegyenesedtem, és megpróbáltam nem elröhögni magam, miközben szembe nézek Zaynel. Aki most egy pillanatra elfordult, hogy egy grimaszt küldhessen Harrynek. Mire visszafordult volna, a kocsi megállt és én kipattantam az ülésről. Meg vártam, míg Ők is ugyanezt teszik, majd a már tisztuló ég alatt, besétáltunk az 1D lakba. Ahol aztán, „nyugodt” körülmények között elfogyasztottuk, ebédnek szánt KFC-s csirkénket. Bent aztán, a fiuk tovább húzták egymás agyát, de amit furcsálltam, hogy rajtunk kívül senki sincs itt… Valószínű, hogy valami dolguk akadt.
Nem hittem volna, hogy ennyire meg tudok kedvelni valakiket, mint őket. Szerintem Ők fizikailag képtelenek a rosszkedvre. Bárcsak én is ilyen lehetnék. És Harry ma egész normálisan viselkedett. Egyszer nem mért még végig. Ezt jó előjelnek tekintem. Egész sikeres nap kerekedett ebből a maiból. 


 Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lessz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D (ha meglessz a 10 ember, akkor rakok csak oda értesítést...) ♥ vagy  kattints a lap alján található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. 3 KOMMENT!   ;) ♥

Közlemény*

Sziasztok! Ez, ahogy a cím is mutatja, egy közérdekű közlemény. :)
Nos, azt szeretném, hogy kommenteljetek, hogy szerintetek melyik legyen az új fejléc! Kérlek szépen, ez most nagyon fontos lenne! /jajj és én csináltam :3 ezért nem is valami nagyszám.... :/ De magam akartam csinálni. /

1.,

Öhhm, ennél megkellett változtatnom Valancy képét, és tesóm meg is mondta hogy úgy néz ki mint egy fiú ._.' De nekem mondjuk ez a fejléc tetszik jobban... :)


2.,

Ez a második, amin viszont nincs rajt külön az 1D... Az úgy lemaradt :'D Hupsz... De nekem mondjuk ez is tetszik :)


Nahát akkor most, szavazzatok, hogy melyik legyen! Ha nem írjátok meg, akkor nagyooon szomorú leszek! :(
By.: Cocossh (~N) 

14. Started

Ahoy! Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem... :/  Most kezdődik a suli, szóval még nehezebb lesz írnom, de megpróbálom minnél gyorsabban feltenni :) Csak nem akarom hogy a tanulás rovására menjen, mert nagyon bele kell húznom az idén... Az viszont kicsit bánt, hogy a 12. részhez kaptam 5 komit az előzőhöz meg csak 1 et.... Nem mondom kicsit csalódott vagyok. Jahm és sorry hogy rövid rész lett.
♥Good Reading! ♥

- Jó reggelt! – köszöntem nekik kissé álmosan.
Nagyot mosolyogtak, és közben köszöntek szinte már egyszerre. Leültem Louis és Zayn közé. Velem szemben pont Harry ült. Pimasz mosoly terült szét az arcán, mikor észrevette, Őt szemlélem. Egy mérges pillantást vetettem rá, majd lehajtottam a fejem és a reggelim kezdtem piszkálni. Rántotta volt. Nem is tudtam, hogy tudnak főzni. Felszedtem egy kicsit a villám segítségével, de zavart, hogy Harry még mindig nézett. De úgy döntöttem, megpróbálok tudomást sem venni róla. Így lesz a legegyszerűbb.
- Ezt vedd be. – Nyújtotta felém a gyógyszerem Louis. Elvettem Tőle és egy húzásra le is nyeltem. Az asztalnál ülők megpróbáltak úgy tenni mintha ez tök természetes lenne, de láttam rajtuk, hogy ez nekik sem egyszerű. Ahogy nekem sem.
Amint végeztem, felálltam az asztaltól és felmentem az emeletre. Megkerestem a fürdőszobát, és a fekete szemceruzámmal kihúztam a szemem, és meg fésülködtem. Nem volt kócos a hajam, sőt egyáltalán nem is látszott, hogy ma még nem fésülködtem, de azért így mégis jobb.
Pár percig csak néztem a tükörképem. Meglepő, de ma nem azt láttam, aki vagyok, pontosabban, akinek álcázom magam. Hanem úgy tényleg önmagam. Rámosolyogtam a tükörképemre, majd megráztam a fejem, hogy elhessegessem a fölösleges gondolataim, és kiléptem a fürdőszobából. Át ballagtam a saját szobámba, és elővettem a táskámból a cigim és az öngyújtóm. Kimentem az erkélyre. Könyökömmel rátámaszkodtam a korlátra, és úgy szívtam bele a cigimbe. Általában mentolosat használok. Ez most se volt másképp.
Így telt el pár perc. Néma csend és füst.
- Mit csinálsz? – Még a csikk is kiesett a kezemből, annyira megijedtem.
- Jesszus Zayn. Megijesztettél.
- Sajnálom. Te cigiztél? – próbált komoly maradni, de ahogy kimondta a szavakat egyre jobban húzódott mosolyra a szája.
- És ha igen? – vontam meg a vállam. – Most már úgyis mindegy. Leesett. 
- Adhatok, ha gondolod.
Nem mondom, meglepett.
- Nem. Köszi. Most nem.
- Jól van. Készülődj, indulnunk kell.  – Mondta, és kiment.
Beletúrtam a hajamba, és felvettem a cipőm. Talán nem lesz nehéz. Hiszen, ez nem volt sok. – gondoltam magamban.
Lementem a lépcsőn. Zayn már az ajtóban várt. Kimentünk a kertbe.
- Figyelj csak Val. van egy kis probléma. De tényleg csak egy kicsi. – hajtotta le a fejét.
- Mi az?  - kérdeztem vissza.
- Hát… Nem tudok vezetni. – húzta el a száját.
- Te-tessék? – hebegtem értetlenül. - Ez most komoly?
- Ja.
- Hát te hülye vagy! – nevettem el magam. És akkor mégis hogy akar elvinni?!
- De megbeszéltem Harryvel, hogy elvisz minket.
Ebben a pillanatban kilépett az ajtón az említett személy. Egy nagyot nyeltem, és megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz.
Én és Zayn a hátsó ülésre ültünk. Nem tudom, miért jön Ő is. Lehet nincs jobb dolga, de nem zavart. Így legalább nem kellett kettesben maradnom Harryvel.
Én nem tudtam, hogy hol van ez az intézet, de úgy tűnt Harry igen. Én a könyökömön támaszkodtam, míg Zayn és Harry végig röhögték az egész utat. Olyan hülyeségeik vannak, hogy az már fáj. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen egy ember. Nekem ez sosem menne. Úgy értem, Ők folyton nevetnek, és folyton jó kedvük van. Úgy élnek, mintha semmi gondjuk nem lenne. Pedig biztos, hogy van. Gondja mindenkinek van. Nekem is van. Nem is kevés. És épp ez az. Itt ül mellettem két pasi és olyan gondtalannak tűnnek.
Az autó fékezett, és egy nagy fehér épület előtt megállt. Kiszálltam a kocsiból, még mielőtt Harry ki nyithatta volna nekem az ajtót. Együtt indultunk el befelé.
- Úgy néz ki esni fog. – pillantottam fel az égre.
- Az nálunk megeshet. – szólt vissza Zayn.
Beléptünk az ajtón, és egyenesen a portához mentünk.
Már nagyon izgultam. A szívem a torkomban dobogott. Végül az emeletre kellett mennünk, ahol egy fehér székre ültünk le és vártuk a továbbiakat. Nem sokkal később kinyílt az előttünk lévő ajtó, és egy fehér köpenyes férfi lépett ki rajta. Itt minden fehér? – gondoltam magamban.
Felálltam a székről, és óvatosan elindultam az ajtó felé. A fiuk ide nem jöhettek be, szóval Ők kint megvártak.
A hely ahova érkeztem, egy zöld csempés vizsgáló volt. Most mi lesz? Megvizsgál? Azt meg minek?
- Üljön le, kérem Miss. – belelapozott a pappírjaiba, majd újra rám nézett. –Miss. Embring.
A mutatott helyre mentem, ami nem mellesleg egy olyan vizsgáló ágy volt. Felültem rá, és vártam a további fejleményeket. Az orvos csak nézte a papírjaimat. Néha fel-felnézett rám, és néha csak hümmögött egyet.
Én csak néztem Őt. Közben kezeim a combom közé szorítottam, és lóbáltam a lábam idegességemben.
10 per néma csönd után, végre felállt és megszólalt.
- Nos. Magának, volt már dolga ezelőtt droggal? – kérdezte komolyan.
El kéne mondanom. Hiszen ezzel segíthetek talán. Vagy…? Nem. Elmondom. Jobb, ha tudja.

- Igen. – lehajtottam a fejem. Nem akartam látni az arcát.
- Csak mert nincs felírva, és elég különösnek tartom, hogy valaki túléljen egyszerre ennyit, úgy hogy még nem volt dolga kábszerrel. De így már érthető. – Lerakta az asztalra a kezében lévő papírokat, majd közelebb jött hozzám.
- Szóval, akkor itt kéne maradni, nem tudom, minimum 1-2 hetet. A biztos gyógyulás miatt.
- Tessék? – néztem rá döbbenten.
- Nyugalom. Csak azért, nehogy kísértésbe essen.
- Nem fogok. – szóltam sötéten.
Elfordította a fejét az ajtó irányába. Gondolkodott pár percet, majd újból felém fordult.
- Egyedül lakik?
- Nem. – feleltem egyszerűen. Kicsit izgultam. Nem szerettem volna itt bent maradni.
- Talán lehet róla szó, hogy haza engedjem. De csak ha megbízhatóak a barátai, és ha mindennap bejön.
Bólintottam egy nagyot. Kicsit meg is könnyebbültem.
- De azt tudnia kell, hogy egésznapra be kellene jönnie. Még elvégzek pár vizsgálatot, aztán mehet is. – mosolygott kedvesen, majd elővett egy műszert az asztalfiókból.

 Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lessz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D ♥ vagy  kattints a lap alján található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. ;) ♥