16. Another Day

Sziasztok! Örülök, hogy össze jött a 3 komment, így nem is húznám sokáig, csak egy kérésem lenne: 3 komment, a ti saját, ŐSZINTE véleményetekkel. :) Míg nincs 3 komi, nincs új rész!

♥Good Reading! ♥ 

Lassan már egy hete, hogy a One Directionnel élek. Kezdem megszokni Őket. Harry azóta sem hagy békén, bár már nem olyan mértékben „zaklat” mint az első pár napban. Az elvonó sem olyan kemény, simán megy minden. Remélem ez így marad. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha most minden sikerülne. Észrevettétek, ma milyen derülátó hangulatomban vagyok?! Annyira furcsa számomra, hogy tudok nevetni. Hirtelen összejött sok minden, és azt hittem ez nekem már sok. De Ők 5 en megváltoztatták az életem. Annyira hihetetlen, hogy ilyen jó hatással vannak rám. Nem? Igazán jó társaság, én mégis azt a kis időt élvezem a legjobban, mikor kimegyünk az erkélyre Zaynel, és elszívunk egy cigarettát. Ő egy simát, én egy mentolosat. Haha. Ezek azok a pillanatok, amik a legtöbb erőt adják, hogy végleg jó útra térjek. Zaynel igazán jól el lehet beszélgetni. Teljesen komoly dolgokról-gondokról. Most is épp’ vele beszélgetek. Hajnali 5 óra van. Megint rosszat álmodtam. Mostanában, szinte minden nap. És ugyanazt. Edem és Rayen van bent. Esik az eső. Sötét van. Közelítenek felém. Azt akarják, mennyek velük. Valami mutáns lények, és Edem meg akar csókolni… Bizarr. Ma is épp ezért ülök/ ülünk itt Zaynel az erkélyen. Egy reggeli cigi, és egy meleg tea. Megtoldva Zayn társaságával. Más nem is kell nekem.
- Hé, figyelsz egyáltalán Val.? – legyezgetett Zayn az arcom előtt nagy kezeivel.
- Persze! – kaptam hirtelen észbe, majd eddig a táj felé néző tekintetem Zaynre vezettem. Elmosolyodtam reggeli kómás arcán. Mindig tökéletesen beállított haja, most lustán, a homlokán pihent. Szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek, a kevés alvás hiányába.
- Na akkor mit szólnál hozzá?
- Mihez? – néztem rá értetlenül. 
- És akkor még mered azt mondani, hogy figyelsz… - tettetett sértődöttséget. – Csak azt mondtam, ma elkísérhetnélek az orvosodhoz. Mehetnénk gyalog. Na, akkor mit szólsz hozzá?

- Nahát Zayn! Ez egy rendkívüli gondolat. Csak is támogatni tudom. –vigyorogtam rá.
Elnyomtuk a csikk végét, majd bementünk. Elkezdtünk készülődni, bár még csak fél 6 volt… Én elmentem zuhanyozni és rendbe tenni magam, hogy szalonképes legyek, és gondolom Ő is ugyanezt tette. Kivettem a szekrényből egy tiszta fehérneműt, egy szürke csőnadrágot és egy fehér alapon szürke csillagos trikót, majd bementem a fürdőszobába. Letettem egy helyre a behozott göncöket, majd megnyitottam a csapot.

*

Indulás előtt még gyorsan fogat mostam és felkötöttem a hajam egy copfba. Hajaj, kopik a festék… - gondoltam magamban. Na majd haza felé bemegyek és veszek kék festéket.
Gyorsan letrappoltam a lépcsőn. Zayn már az ajtóban várt.

- Indulhatunk? – nyitotta ki az ajtót. Válaszképp csak bólintottam.
Már fél 7 volt. Kezdtek megtelni az utcák munkába siető felnőttekkel. Hűs volt még, és köd. De ez minket nem zavart. Mi csak mentünk a járdán. Szótlanul, gyönyörködve a fáról hulló levelekben. Igen, Ősz van. Csodálatosan szép Ősz.
Akadt, aki futott és akadt, aki kutyákat sétáltatott. A buszok még nem teltek meg, az üzletek többsége még nem nyitott ki.
- Tényleg, még sem kérdeztem. Tetszik London? – zavarta meg a gondolat menetemet Zayn.
- Ööö Aha. Szép. – feleltem. – És te szeretsz itt élni?
- Igen. Kedves kis helynek tartom.
- Na hát az… Szuper. És te ide valósi vagy?
- Nem. Eredetileg Bradfordból jöttem. - Válaszolt. Pedig azt hittem Londoni…
- És a többiek sem Londoniak? – kíváncsiskodtam tovább.
- Nem. – húzta mosolyra a száját
- De akkor hogy ismertétek meg egymást? – fordultam felé, értetlen arccal.

- Jelentkeztünk az X-Factorba. És, egybe raktak minket. Kalandos volt… - nevetett fel.
- Nohát! Akkor csak a véletlen műve, hogy létezik a One Direction? De mind angolok vagytok?
- Haha. Lényegében igen. A véletlennek köszönhető. Hogy mind angolok vagyunk-e? Hát… Nem. Niall Ír származású.

- Azért mondom. Olyan furcsán beszélt. – nevettem fel. – És…
- Még mindig van kérdésed? – szakított félbe Zayn. – Nem vagy kicsit túl kíváncsi? – kacsintott rám. Mire én elnevettem magam, és Ő is csatlakozott hozzám.

Az út többi részében megpróbáltam csak azért is az agyára menni, ami kisebb-nagyobb sikerrel ment is. Muhaha. Nem tudom ma mi ütött belém. Teljesen kifordultam önmagamból…
Megérkeztünk a nagy fehér épület elé.
- Hát akkor… Szia – fordultam Zayn felé.
- Akkor, szia! Majd otthon találkozunk! – mosolygott rám, majd mindketten elindultunk a másik irányba. Én még mindig kicsit szorongva mentem be, bár tudtam, ami bent vár rám, az nem lesz olyan rossz. Legalábbis, jobb, mint mikor egyedül küzdöttem le. Annál ezerszer jobb. Vagyis hát, könnyebb. Jobb nem, csak könnyebb. Köszöntem a portásnak, aki barátságosan mosolygott rám, majd felmentem a lépcsőn. A váróteremben sokan voltak. A többség fiatalkorú volt. Csodálkozva mértem végig őket. Akik ezt nem vették jó néven. Hát, ha én ülnék ott valószínű, én is így reagálnék… Jut eszembe, nem csak bámészkodni jöttem ide. Megkerestem a 13. számú vizsgálót és bekopogtam. Sokáig szerencsére nem kellett várnom, az orvosom hamar ajtót nyitott és betessékelt a szobába.
- Üljön le, kérem. – mutatott egy székre. Természetesen megtettem, amit kért. És ő is leült velem szemben, az asztal túloldalára. Rá könyökölt és ujjait összekulcsolta. Tekintetét először a papírjaimra, majd rám vezette.
- Nos, mielőtt elkezdenénk a mai kezelést, szeretném, ha tudná, megjöttek a vérvétel eredményei.
- Igen? – kérdeztem szórakozottan.
- Igen. Az eredmények szerint, maga vérszegény. Tudott erről?
- Nem. – válaszoltam még mindig kicsit szórakozottan. Hűha, vérszegény vagyok. Most aztán tök parázok.

- Értem. – láttam az arcán, hogy gondolkodik, mondjon-e még valamit vagy sem. De aztán annyiban hagyta.
- Jól van. Akkor, kezdjünk is neki. – állt fel az asztaltól.

*

Fáradtan, meggyötörten léptem ki a nagy fehér épületből. Első gondolatom, mikor megcsapott a hideg szellő : Szabad vagyok!
Már elmúlt 7 óra, és kezdett sötétedni is. Elővettem a zsebemből a telefonom. Amint feloldottam rajt a zárat meg is csörrent. „Harry” mutatta a kijelző. Azonnal fel is vettem.
- Szia! – köszöntem bele a telefonba.
- Szia Val. Végeztél?
- Igen. Épp most.
- Jó. Érted megyek, csak várj meg ott.
- Jó-jó. Akkor… Szia. – majd kinyomtam a telefont.
Cseppet sem örülök, hogy Harry eljön értem, de így legalább nem kell haza gyalogolnom, tök egyedül ráadásul sötétben. Leültem a lépcsőre, és vártam. Úgy döntöttem amíg nem jön, zenét hallgatok. Benyomtam egy Fun. Számot, amit egy Green Dayn-Kill the Dj követett, azt pedig egy Jimmy Eat World –Hear you Me. Azt egy Taylor Swift-22 és egy Ed sheeran Give me Love. Majd megláttam, hogy egy fekete kocsi bekanyarodik elém, és megáll. Kinyílt az ajtó, és elő bukkant Harry, egy kék sapkában, fekete gatyában és zakóban, ami alatt egy fehér ing volt. Egész tetszetős. Mármint a stílusa! Harry… Ő… hogy is mondjam, nem az esetem…
Elindultam a kocsi felé. Ő pimaszul rám mosolygott, majd kinyitotta nekem az ajtót. Gyorsan bedobtam hátra a cuccomat, és elhelyezkedtem az anyósülésen.
- Indulhatunk? – kérdezte, mikor már becsatolta a biztonsági övét.
- Persze – bólintottam, majd a kocsi lassan gurulni kezdett, előre. 

 Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lesz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D (ha meglesz a 10 ember, akkor rakok csak oda értesítést...) ♥ vagy  kattints a lap szélén található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. 3 KOMMENT!   ;) ♥