Ahoy! Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem... :/ Most kezdődik a suli, szóval még nehezebb lesz írnom, de megpróbálom minnél gyorsabban feltenni :) Csak nem akarom hogy a tanulás rovására menjen, mert nagyon bele kell húznom az idén... Az viszont kicsit bánt, hogy a 12. részhez kaptam 5 komit az előzőhöz meg csak 1 et.... Nem mondom kicsit csalódott vagyok. Jahm és sorry hogy rövid rész lett.
♥Good Reading! ♥
♥Good Reading! ♥
- Jó reggelt! – köszöntem nekik kissé álmosan.
Nagyot mosolyogtak, és közben köszöntek szinte már egyszerre. Leültem Louis és Zayn közé. Velem szemben pont Harry ült. Pimasz mosoly terült szét az arcán, mikor észrevette, Őt szemlélem. Egy mérges pillantást vetettem rá, majd lehajtottam a fejem és a reggelim kezdtem piszkálni. Rántotta volt. Nem is tudtam, hogy tudnak főzni. Felszedtem egy kicsit a villám segítségével, de zavart, hogy Harry még mindig nézett. De úgy döntöttem, megpróbálok tudomást sem venni róla. Így lesz a legegyszerűbb.
- Ezt vedd be. – Nyújtotta felém a gyógyszerem Louis. Elvettem Tőle és egy húzásra le is nyeltem. Az asztalnál ülők megpróbáltak úgy tenni mintha ez tök természetes lenne, de láttam rajtuk, hogy ez nekik sem egyszerű. Ahogy nekem sem.
Amint végeztem, felálltam az asztaltól és felmentem az emeletre. Megkerestem a fürdőszobát, és a fekete szemceruzámmal kihúztam a szemem, és meg fésülködtem. Nem volt kócos a hajam, sőt egyáltalán nem is látszott, hogy ma még nem fésülködtem, de azért így mégis jobb.
Pár percig csak néztem a tükörképem. Meglepő, de ma nem azt láttam, aki vagyok, pontosabban, akinek álcázom magam. Hanem úgy tényleg önmagam. Rámosolyogtam a tükörképemre, majd megráztam a fejem, hogy elhessegessem a fölösleges gondolataim, és kiléptem a fürdőszobából. Át ballagtam a saját szobámba, és elővettem a táskámból a cigim és az öngyújtóm. Kimentem az erkélyre. Könyökömmel rátámaszkodtam a korlátra, és úgy szívtam bele a cigimbe. Általában mentolosat használok. Ez most se volt másképp.
Így telt el pár perc. Néma csend és füst.
- Mit csinálsz? – Még a csikk is kiesett a kezemből, annyira megijedtem.
- Jesszus Zayn. Megijesztettél.
- Sajnálom. Te cigiztél? – próbált komoly maradni, de ahogy kimondta a szavakat egyre jobban húzódott mosolyra a szája.
- És ha igen? – vontam meg a vállam. – Most már úgyis mindegy. Leesett.
- Adhatok, ha gondolod.
Nem mondom, meglepett.
- Nem. Köszi. Most nem.
- Jól van. Készülődj, indulnunk kell. – Mondta, és kiment.
Beletúrtam a hajamba, és felvettem a cipőm. Talán nem lesz nehéz. Hiszen, ez nem volt sok. – gondoltam magamban.
Lementem a lépcsőn. Zayn már az ajtóban várt. Kimentünk a kertbe.
- Figyelj csak Val. van egy kis probléma. De tényleg csak egy kicsi. – hajtotta le a fejét.
- Mi az? - kérdeztem vissza.
- Hát… Nem tudok vezetni. – húzta el a száját.
- Te-tessék? – hebegtem értetlenül. - Ez most komoly?
- Ja.
- Hát te hülye vagy! – nevettem el magam. És akkor mégis hogy akar elvinni?!
- De megbeszéltem Harryvel, hogy elvisz minket.
Ebben a pillanatban kilépett az ajtón az említett személy. Egy nagyot nyeltem, és megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz.
Én és Zayn a hátsó ülésre ültünk. Nem tudom, miért jön Ő is. Lehet nincs jobb dolga, de nem zavart. Így legalább nem kellett kettesben maradnom Harryvel.
Én nem tudtam, hogy hol van ez az intézet, de úgy tűnt Harry igen. Én a könyökömön támaszkodtam, míg Zayn és Harry végig röhögték az egész utat. Olyan hülyeségeik vannak, hogy az már fáj. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen egy ember. Nekem ez sosem menne. Úgy értem, Ők folyton nevetnek, és folyton jó kedvük van. Úgy élnek, mintha semmi gondjuk nem lenne. Pedig biztos, hogy van. Gondja mindenkinek van. Nekem is van. Nem is kevés. És épp ez az. Itt ül mellettem két pasi és olyan gondtalannak tűnnek.
Az autó fékezett, és egy nagy fehér épület előtt megállt. Kiszálltam a kocsiból, még mielőtt Harry ki nyithatta volna nekem az ajtót. Együtt indultunk el befelé.
- Úgy néz ki esni fog. – pillantottam fel az égre.
- Az nálunk megeshet. – szólt vissza Zayn.
Beléptünk az ajtón, és egyenesen a portához mentünk.
Már nagyon izgultam. A szívem a torkomban dobogott. Végül az emeletre kellett mennünk, ahol egy fehér székre ültünk le és vártuk a továbbiakat. Nem sokkal később kinyílt az előttünk lévő ajtó, és egy fehér köpenyes férfi lépett ki rajta. Itt minden fehér? – gondoltam magamban.
Felálltam a székről, és óvatosan elindultam az ajtó felé. A fiuk ide nem jöhettek be, szóval Ők kint megvártak.
A hely ahova érkeztem, egy zöld csempés vizsgáló volt. Most mi lesz? Megvizsgál? Azt meg minek?
- Üljön le, kérem Miss. – belelapozott a pappírjaiba, majd újra rám nézett. –Miss. Embring.
A mutatott helyre mentem, ami nem mellesleg egy olyan vizsgáló ágy volt. Felültem rá, és vártam a további fejleményeket. Az orvos csak nézte a papírjaimat. Néha fel-felnézett rám, és néha csak hümmögött egyet.
Én csak néztem Őt. Közben kezeim a combom közé szorítottam, és lóbáltam a lábam idegességemben.
10 per néma csönd után, végre felállt és megszólalt.
- Nos. Magának, volt már dolga ezelőtt droggal? – kérdezte komolyan.
El kéne mondanom. Hiszen ezzel segíthetek talán. Vagy…? Nem. Elmondom. Jobb, ha tudja.
Nagyot mosolyogtak, és közben köszöntek szinte már egyszerre. Leültem Louis és Zayn közé. Velem szemben pont Harry ült. Pimasz mosoly terült szét az arcán, mikor észrevette, Őt szemlélem. Egy mérges pillantást vetettem rá, majd lehajtottam a fejem és a reggelim kezdtem piszkálni. Rántotta volt. Nem is tudtam, hogy tudnak főzni. Felszedtem egy kicsit a villám segítségével, de zavart, hogy Harry még mindig nézett. De úgy döntöttem, megpróbálok tudomást sem venni róla. Így lesz a legegyszerűbb.
- Ezt vedd be. – Nyújtotta felém a gyógyszerem Louis. Elvettem Tőle és egy húzásra le is nyeltem. Az asztalnál ülők megpróbáltak úgy tenni mintha ez tök természetes lenne, de láttam rajtuk, hogy ez nekik sem egyszerű. Ahogy nekem sem.
Amint végeztem, felálltam az asztaltól és felmentem az emeletre. Megkerestem a fürdőszobát, és a fekete szemceruzámmal kihúztam a szemem, és meg fésülködtem. Nem volt kócos a hajam, sőt egyáltalán nem is látszott, hogy ma még nem fésülködtem, de azért így mégis jobb.
Pár percig csak néztem a tükörképem. Meglepő, de ma nem azt láttam, aki vagyok, pontosabban, akinek álcázom magam. Hanem úgy tényleg önmagam. Rámosolyogtam a tükörképemre, majd megráztam a fejem, hogy elhessegessem a fölösleges gondolataim, és kiléptem a fürdőszobából. Át ballagtam a saját szobámba, és elővettem a táskámból a cigim és az öngyújtóm. Kimentem az erkélyre. Könyökömmel rátámaszkodtam a korlátra, és úgy szívtam bele a cigimbe. Általában mentolosat használok. Ez most se volt másképp.
Így telt el pár perc. Néma csend és füst.
- Mit csinálsz? – Még a csikk is kiesett a kezemből, annyira megijedtem.
- Jesszus Zayn. Megijesztettél.
- Sajnálom. Te cigiztél? – próbált komoly maradni, de ahogy kimondta a szavakat egyre jobban húzódott mosolyra a szája.
- És ha igen? – vontam meg a vállam. – Most már úgyis mindegy. Leesett.
- Adhatok, ha gondolod.
Nem mondom, meglepett.
- Nem. Köszi. Most nem.
- Jól van. Készülődj, indulnunk kell. – Mondta, és kiment.
Beletúrtam a hajamba, és felvettem a cipőm. Talán nem lesz nehéz. Hiszen, ez nem volt sok. – gondoltam magamban.
Lementem a lépcsőn. Zayn már az ajtóban várt. Kimentünk a kertbe.
- Figyelj csak Val. van egy kis probléma. De tényleg csak egy kicsi. – hajtotta le a fejét.
- Mi az? - kérdeztem vissza.
- Hát… Nem tudok vezetni. – húzta el a száját.
- Te-tessék? – hebegtem értetlenül. - Ez most komoly?
- Ja.
- Hát te hülye vagy! – nevettem el magam. És akkor mégis hogy akar elvinni?!
- De megbeszéltem Harryvel, hogy elvisz minket.
Ebben a pillanatban kilépett az ajtón az említett személy. Egy nagyot nyeltem, és megpróbáltam jó képet vágni a dologhoz.
Én és Zayn a hátsó ülésre ültünk. Nem tudom, miért jön Ő is. Lehet nincs jobb dolga, de nem zavart. Így legalább nem kellett kettesben maradnom Harryvel.
Én nem tudtam, hogy hol van ez az intézet, de úgy tűnt Harry igen. Én a könyökömön támaszkodtam, míg Zayn és Harry végig röhögték az egész utat. Olyan hülyeségeik vannak, hogy az már fáj. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen egy ember. Nekem ez sosem menne. Úgy értem, Ők folyton nevetnek, és folyton jó kedvük van. Úgy élnek, mintha semmi gondjuk nem lenne. Pedig biztos, hogy van. Gondja mindenkinek van. Nekem is van. Nem is kevés. És épp ez az. Itt ül mellettem két pasi és olyan gondtalannak tűnnek.
Az autó fékezett, és egy nagy fehér épület előtt megállt. Kiszálltam a kocsiból, még mielőtt Harry ki nyithatta volna nekem az ajtót. Együtt indultunk el befelé.
- Úgy néz ki esni fog. – pillantottam fel az égre.
- Az nálunk megeshet. – szólt vissza Zayn.
Beléptünk az ajtón, és egyenesen a portához mentünk.
Már nagyon izgultam. A szívem a torkomban dobogott. Végül az emeletre kellett mennünk, ahol egy fehér székre ültünk le és vártuk a továbbiakat. Nem sokkal később kinyílt az előttünk lévő ajtó, és egy fehér köpenyes férfi lépett ki rajta. Itt minden fehér? – gondoltam magamban.
Felálltam a székről, és óvatosan elindultam az ajtó felé. A fiuk ide nem jöhettek be, szóval Ők kint megvártak.
A hely ahova érkeztem, egy zöld csempés vizsgáló volt. Most mi lesz? Megvizsgál? Azt meg minek?
- Üljön le, kérem Miss. – belelapozott a pappírjaiba, majd újra rám nézett. –Miss. Embring.
A mutatott helyre mentem, ami nem mellesleg egy olyan vizsgáló ágy volt. Felültem rá, és vártam a további fejleményeket. Az orvos csak nézte a papírjaimat. Néha fel-felnézett rám, és néha csak hümmögött egyet.
Én csak néztem Őt. Közben kezeim a combom közé szorítottam, és lóbáltam a lábam idegességemben.
10 per néma csönd után, végre felállt és megszólalt.
- Nos. Magának, volt már dolga ezelőtt droggal? – kérdezte komolyan.
El kéne mondanom. Hiszen ezzel segíthetek talán. Vagy…? Nem. Elmondom. Jobb, ha tudja.
- Igen. – lehajtottam a fejem. Nem akartam látni az arcát.
- Csak mert nincs felírva, és elég különösnek tartom, hogy valaki túléljen egyszerre ennyit, úgy hogy még nem volt dolga kábszerrel. De így már érthető. – Lerakta az asztalra a kezében lévő papírokat, majd közelebb jött hozzám.
- Szóval, akkor itt kéne maradni, nem tudom, minimum 1-2 hetet. A biztos gyógyulás miatt.
- Tessék? – néztem rá döbbenten.
- Nyugalom. Csak azért, nehogy kísértésbe essen.
- Nem fogok. – szóltam sötéten.
Elfordította a fejét az ajtó irányába. Gondolkodott pár percet, majd újból felém fordult.
- Egyedül lakik?
- Nem. – feleltem egyszerűen. Kicsit izgultam. Nem szerettem volna itt bent maradni.
- Talán lehet róla szó, hogy haza engedjem. De csak ha megbízhatóak a barátai, és ha mindennap bejön.
Bólintottam egy nagyot. Kicsit meg is könnyebbültem.
- De azt tudnia kell, hogy egésznapra be kellene jönnie. Még elvégzek pár vizsgálatot, aztán mehet is. – mosolygott kedvesen, majd elővett egy műszert az asztalfiókból.
Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lessz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D ♥ vagy kattints a lap alján található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. ;) ♥
- Csak mert nincs felírva, és elég különösnek tartom, hogy valaki túléljen egyszerre ennyit, úgy hogy még nem volt dolga kábszerrel. De így már érthető. – Lerakta az asztalra a kezében lévő papírokat, majd közelebb jött hozzám.
- Szóval, akkor itt kéne maradni, nem tudom, minimum 1-2 hetet. A biztos gyógyulás miatt.
- Tessék? – néztem rá döbbenten.
- Nyugalom. Csak azért, nehogy kísértésbe essen.
- Nem fogok. – szóltam sötéten.
Elfordította a fejét az ajtó irányába. Gondolkodott pár percet, majd újból felém fordult.
- Egyedül lakik?
- Nem. – feleltem egyszerűen. Kicsit izgultam. Nem szerettem volna itt bent maradni.
- Talán lehet róla szó, hogy haza engedjem. De csak ha megbízhatóak a barátai, és ha mindennap bejön.
Bólintottam egy nagyot. Kicsit meg is könnyebbültem.
- De azt tudnia kell, hogy egésznapra be kellene jönnie. Még elvégzek pár vizsgálatot, aztán mehet is. – mosolygott kedvesen, majd elővett egy műszert az asztalfiókból.
Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lessz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D ♥ vagy kattints a lap alján található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. ;) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése