21. Hesitating

Hello Evreryone! :) Viszonylag hamar kész lettem az új résszel. Nahm egy kicsit sok lett bent a szemszögek váltása, de remélem ez nem fog zavarni titeket. Még mindig tartom magam a 3 komment és +1 feliratkozóhoz. (azaz ha meglesz a 9.) És sajnálom, hogy ez nem lett olyan hosszú rész...:/ Hát akkor én ennyi voltam. :)

♥Good Reading! ♥

*Zayn*
Hihetetlen volt. Ez az érzés. Ez olyan leírhatatlan. Megfogalmazhatatlan, és változó. Olyan felemelő, lassú és szenvedélyes. Ebben az egy csókban benne volt minden érzelem. Ízlelgettük egymás ajkait, majd levegő hiányában elváltunk egymástól.

*Valancy*
Eszméletlen. Megcsókolt. Újra hatalmába kerített a testem. Az eszem nemet mond, a testem igent. Nem tudtam. Nem bírtam ellenkezni. Megijedtem. De Zayn olyan finom csókolt… Félelmem percek alatt szertefoszlott, és visszacsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden boldogság és fájdalom, ami ért mostanában. Annyira jó volt. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen, de mivel a levegőre inkább volt szükségünk, mint egymásra, elváltunk.
Ott ültünk egymással szemben, csendben, egymás arcát fürkészve.
Teljesen  összezavarodtam. Nem vagyok biztos magamban. Ezt még átkel gondolnom.
- Ummm... Mit mondasz?
- Zayn figyelj, azaz igazság, hogy kedvellek. Kedvellek, de nem vagyok biztos benn, hogy készen állok egy kapcsolatra. Egy kis időt szeretnék kérni, hogy átgondolhassam. Megérted ugye? - néztem rá kissé megszeppenve.
- Persze. Persze, hogy meg. De tudnod kell, hogy már egy ideje kettőnkön kattogok. Néha azt érzem ez szerelem, néha pedig csak mintha egyszerűen barátok lennénk. De, úgy gondolom, ennek most itt vége. Most már teljes mértékig tisztában vagyok az érzéseimmel. Ez a csók kellett hozzá. És hidd el, nem bántam meg. Szeretlek, te Kékség. – vallotta be érzéseit, amit nagyon értékelek. Elmondta őszintén, és ez jó.
De úgy kezdte, hogy nem volt biztos magában. Ő sem. Én sem. És ez… Szóval ezt alaposan át kell majd gondolnom. Én nem tudom. Ő azt mondja, már biztos magában. Már. De én? Én még nem. Félek, hogy csalódnom kell újra. Én csak boldog szeretnék lenni. És pont ez az. Már nem merek lépni. Félek minden egyes lépéstől. Mi van akkor, ha rosszul döntök? Boldog leszek. Igen az. De kitudja meddig. Én… Azt hiszem, félek boldog lenni. Ez nem normális.
Egy könnycsepp csordult ki a szememből. Már nyúltam is volna, hogy mihamarabb letöröljem, de Zayn megelőzött.
Az arcomhoz nyúlt, és kezével letörölte könnyeim.
- Sssh. Ne sírj. – fogta kezei közé az arcom.
- É-én ne-nem sírok. Cs-csak allergiás reakcióim vannak a-az érzelmekre. – mosolyodtam el. De egyből utat törtek maguknak az újabb könnyek. Zayn közelebb húzott magához és átkarolt. Arcomat a vállába temetve sírtam ki magam, miközben Ő a hátamat simogatta.
Nem próbált megnyugtatni szavakkal, amit nagyon értékelek, mert ha most elkezdte volna mondani, hogy „Nyugi. Nincs semmi baj” és az ehhez hasonló sablon dumát, esküszöm kiugrottam volna az ablakon. De nem tette.
Viszont eszembe jutott Ray utolsó szavai, amit hozzám intézett. "A sírás a gyengeség jele Val. És te erős vagy. "Ettől persze még inkább sírhatnékom támadt. Erős vagyok? Tényleg? Hát ki*aszottul nem. (elnézést a kifejezésért.) Ha erős lennék, nem itt tartanék. Jó erősen szorítottam ujjaim közt Zayn fölsőjét. Mintha csak az tartan a jelenben. Szűnni nem akaró könnyeim közt süllyedtem volna inkább el mint felnézni Zayn-re. Annyira szégyelltem magam. Nem vagyok erős. De az akarok lenni. Annak próbálom mutatni magam. Nem szabadott volna így látnia. Nagy levegőt vettem és szép lassan kifújtam. Megvártam, míg rendeződik a légzésem, és csak utána toltam el magam Zayn-től.
Nem mertem rá nézni. Ő viszont nézett. Ez zavart. Jaj, Malik ne nézz már…
- Akarsz róla beszélni? – kérdezte. És ez nagyon jól esett. Nagyon rég óta nem törődtek már velem. Különösen jó érzés. De…
- Nem. Nem tudom. Nem akarlak untatni. – erőltettem egy mosolyt az arcomra, ami nem valószínű, hogy túl élethűre sikeredett.
- Nem untatsz. Szívesen meghallgatlak. Persze nem erőltetem. Te tudod, akarsz-e róla beszélni.
- Hát. Nem tudom.
- Hidd el, ha elmondod jobb lesz. – bíztatott.
- De… na, jó. De amit most hallasz, azt nem mondhatod el senkinek sem. És azt se, ami ma történt. Semmiről sem beszélhetsz. Kérlek. – néztem rá kissé lehangoltan. – Tudod, ez… ez egy kicsit ciki. Nem szabadott volna ilyen állapotban látnod. – hajtottam le a fejem.
- Ígérem, nem beszélek róla senkinek. – fogta meg a karom.
Hát ok. Bízom benne. Ajánlom, hogy ne éljen vissza a bizalmammal.
- Akkor. Mit szeretnél tudni? – húztam félmosolyra a szám.
- Hogy mi miatt sírtál ennyire Valancy.
- Hát, tudod az elég hosszú.
- Rá érünk. Nem? – mosolygott bíztatóan.
- Szóval, az, hát, igazából mindenért. – nevettem fel. – Az egész olyan bonyolult. Nem is tudom hol kezdődött. Az a baj, hogy sok mindent nem tudsz Rólam.
- Akkor pont itt az ideje, hogy elmesélj mindent. – mosolygott. – Persze csak ha szeretnéd. –nézett rám aggodalmasan. Talán attól félt, újra elsírom magam. Ami nem valószínű, tekintve hogy elfogyott az összes könnyem.
Bele gondoltam mi mindent kéne megosztanom vele, hogy megértse mi miatt omlottam ennyire össze. Ez kicsit sok. Meginogtam. De bele kezdtem.
- Akkor most azt mondjam el, hogy jutottam el idáig? Csak úgy értenéd meg az egészet. – néztem a szemébe. Láttam, hogy kíváncsi, de azt is, hogy elfogadná, ha nem mondanám el.
Bólintott így bele kezdtem.
- Szóval a lényeg, hogy oda haza nem sok barátom volt. Csak Wendy, Rayen és Edem. – a név még mindig felkavart egy kicsit. – Ha úgy vesszük Ők voltak a mindenem. Úgy voltam velük, mint most Veled. Aztán, egy nap Wendy bejelentette, hogy el kell költözniük. Pár napig még maradt. Abban a pár napban elég sok minden történt. A nagy bejelentés után talán 2 nappal, Ray ki hívott. Beszélni szeretett volna velem. Segíteni akartam neki. Drogozott. – hajtottam le a fejem. – Mondtam neki, hogy hozza ide, ami nála van. Elindult a kocsija felé, hogy ki vegye. Én addig ott vártam kábé 10 méterre tőle, mikor Ray egy „ismerőse” – rajzoltam idéző jelet a levegőbe, utalva a személyre. – Berántott a kocsijába. Bosszút akart állni Ray-en, vagy én nem tudom. Az ilyenek csak a pénzt akarják, de azért foggal, körömmel harcolnak. Örülten hajtott a férfi. Ray azonnal beugrott a kocsijába és követni kezdett minket. Bekanyarodtunk egy forgalmasabb utcába. Nem fékeztünk, neki mentünk a szembe jövő autónak. Rayen nem tudott fékezni. Belénk ütközött. – nyeltem egy nagyot, majd Zayn arcát kezdtem fürkészni.
- És Ray meghalt? – kérdezte. Hangján hallatszott a döbbenet.
- Nem. –ráztam meg a fejem.
- Hát akkor?
- Edem. Ő ült a szembe jövő autóban. Nem volt jogosítványa. Nem Ő vezetett. Csak rosszkor volt rossz helyen. – Figyeltem reakcióját. Szája egy „o” –t formázott, tekintete arról árulkodott, hogy sokkolta a történet.
- És itt még nincs vége. – húztam el a szám.
- Folytasd.
- Nem… Nem bírom. Sajnálom. - Ez egy kicsit sok volt nekem. Meg kell értenie, nem vagyok még teljesen túl rajta. Nagyon mély nyomot hagyott, melyet csak az idő tud begyógyítani.
- Rendben. Köszönöm, hogy megnyíltál előttem. – fogta meg a kezem.
Erőtlenül elmosolyodtam. De igaza volt. Jól esett beszélni egy kicsit erről.

*Zayn*
Sokkolt, amit hallottam. És azt mondta még nincs vége. Látszik rajta, hogy nagyon mély sebei vannak a múltból. Segíteni akarok neki. De nem tudom, hogy tudnék. Annyira rossz látni, hogy akit szeretek így szenved. Szinte láttam, ahogy beszélt, úgy hullott darabokra a szíve, melyet kicsi manók napról napra próbálnak összeragasztani, de mind hiába. Én is segíteni akarok azoknak a kicsi manóknak. Hogy végre boldog legyen. Hogy együtt legyünk boldogok.
Ott ültünk egymással szemben. Fogtam a kezét, hogy kicsit megnyugodjon. Nagyon örültem, hogy nem utasított vissza. Azt mondta át kell gondolnia. De abban biztos vagyok, hogy addig fogok küzdeni, míg be nem fogad a szívébe. Szeretem, és azt szeretném, hogy Ő is szeressen. Persze nem erőltethetem rá. De már nem tudnék élni nélküle. Mikor mellette vagyok, vele beszélek, pillangók röpködnek a gyomromba és összeakad a nyelvem. Gyorsabban dobog a szívem. Már nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy sima barátra. Át szeretném ölelni. Megcsókolni akkor mikor jól esik.
- Én… Öhmm lefekszem aludni. –szólt. Szemében egy kis zavar ült, amit nem tudtam mire vélni, de bólintottam.
Lassan kinyújtóztatta lábait, és felállt. Kicsit megingott, de ezt betudtam az állapotának. Kezemet csak akkor engedte el, mikor elindult az ajtó felé. Még mielőtt kilépett volna, közelebb mentem és bele súgtam a fülébe; Gondolkozz kettőnkön. Kérlek”
Miután felfogta szavaim aprót bólintott, és kicsi kezével megszorította az enyéimet, majd távozott.
Becsuktam utána az ajtót, és az ágyamhoz mentem. Vegyes érzelmekkel dőltem rajt hanyatt. A szobára félhomály ült. Már tíz óra múlt. De nem voltam fáradt. Gondolataim elkalandoztak. Egyik gondolatmenetről a másikra ugrált. Már magam sem tudtam követni, éppen miért azon kattogok…

*Valancy*
Ki mentem Zayn szobájából, és bementem a mosdóba. Csak meg akartam nézni magam. Szemeim bedagadtam, és csupa véreres lett. Furcsa volt magam így látni, mégis, semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Közelebb hajoltam, hogy jobban megvizsgálhassam arcom, majd beletörődve a látványba, megmostam hideg vízzel arcomat. Szemeim majd leragadtak az álmosságtól. Hát igen… fárasztó dolog egész nap sírni.
Lekapcsoltam a villanyokat, és bementem a szobámba. Át öltöztem pizsamába, majd bebújtam a jó melegágyba. Magamhoz öleltem az otthonról hozott kis plüss macimat, majd lehunytam a szemem. Várva, hogy át libbenjek az álmok édes világába. Erre azonban várhattam. Nem jött. Bármennyire is álmos voltam, nem tudtam aludni. Egyre csak Zayn jutott eszembe. Nagyon jól esett, amit ma tett. Érzem, hogy szeret. De vajon én is szeretem? – ezek a gondolatok gyötörtek. Azt érzem, hogy ami köztünk van az több mint puszta barátság. De annyira bizonytalan vagyok. Nem tudom, mit tegyek. Pedig döntenem kell. Nem hagyhatom Őt kételyek közt. Csak tudnám, mit tegyek…

Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lesz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D  ♥ vagy  kattints a lap szélén található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. 3 KOMMENT! és +1 FELIRATKOZÓ!  ;) ♥