6. Next Day...Part 4

Hey Hoo manók! Meghoztam az új részt! Az előzőhöz csak 1 lány(Vera♥) írt aki az én YEMME barátnőm. :) Szeretném ha ehhez a részhez kapnék 2 komit két különböző embertől. :) Amúgy bocsi, hogy ez ilyen rövid lett de nem volt sok időm megírni mert egész nap rohantam ide-oda. 
♥Good Reading! ♥

Iszonyatosan fájt a fejem. Felültem az ágyon és kissé hunyorogva körül néztem. Egy kék csempés szobában voltam és mellettem még ketten feküdtek. Az egyik Ray volt, a másikat pedig nem ismertem. Egyből lejött miért vagyok itt. Kérdően végignéztem újra a szobán, hátha megpillantom valahol Edemet. De nem. Kinyílt az ajtó és egy mosolygós nővér csoszogott be kezében egy tálcával, amin gyógyszerek voltak.
- Felébredt Miss - megnézte az adatlapom - Embring?
- Igen... Igen. Nem tudja, mi van Edem Craising-el?
- Így nem tudom, sajnálom. De utána nézhetek, ha gondolja Miss Embring.
- Valancy. Kérem, hívjon Valancynak. És ha megtenné, hogy utána néz, azt megköszönném. – vettem elő udvarias modorom.
A nő bólintott és kiment. Pár perc múlva újra kinyílt az ajtó.
- Na? - kérdeztem mohón.
- Én...Sajnálom...Edem már nincs köztünk. Közel állt magához?
- Barátok voltunk. - közöltem el fúló hangon, miközben könnyeimmel küszködtem.
Sajnálattal nézett rám, majd terelte a témát.
-A gyógyszerek. Hogy ne fájjon a fejed. Csúnya agy rázkódásod volt. - mesélte, és a kezembe nyomott egy pohár vizét és egy piros gyógyszert.
Remegő kézzel fogtam meg a poharat, és leengedtem a takaróra, nehogy kiessen a kezemből. Lassan felemeltem a kezem és bevettem a pirulát. Az ágyam mellet álló nő elvette a poharat és egy biztató mosoly kíséretében távozott. Mihelyst becsukódott mögötte az ajtó, könnyeim utat törtek maguknak és eláztatták arcomat. Lábaim felhúztam, karjaimmal körbe fontam és fejem a térdemre hajtva zokogtam. Nem lehet! Ilyen nincs! Miért pont ő?! Ezek a gondolatok kavarogtam a fejemben.
Lassan mocorogni kezdett a mellettem alvó Rayen. Felé fordultam, szemei lassan kinyitódtak.
Felült és kérdően rám pillantott.
- Valancy...?
- Ki volt? Ki volt az? Tudom, hogy ismered! - szinte kiabáltam az indulattól.
- Valancy én nem! Vagyis én nem akartam! Nem tehetek róla! - védekezett
- Á nem! A te dílered volt. Igazam van vagy igazam van? - töröltem ki egy könnycseppet a szememből.
- Valancy ezt most fejezd be! - nézett rám idegesen. - Tudom, hogy most engem akarsz okolni. Meg is értem. Az én hibám. Tudom... De lehetnél kicsit együtt érzőbb is. Hidd el, nekem sem könnyű!
Lehajtottam a fejem. Át kellett gondolnom, mit mondjak neki. Vérem izzott az indulattól. Nem tudtam mi tévő legyek. Sajnáltam Ray-t de haragudtam is rá...
- Nem neked kell együtt élned azzal a tudattal, hogy a legjobb haverod miattad halt meg! - Tekintete szinte égette a bőröm.
Kínos csend következett. Egy ideig csak néztük egymást.
- N-ne haragudj Ray. Nem akartalak felzaklatni csak... Még nem tudtam feldolgozni. - töröltem meg a szemem.
- Nem tudom Valancy, érdemes-e itt maradnom....
- Ezt, ezt hogy érted? – néztem rá ijedten.
- Edem nincs többé, Wendy elköltözik, neked meg csak a terhedre lennék a hülye kábszeres cuccaimmal.
- Persze! Gondolj csak magadra! És szerinted velem mi lesz?!  Ha te is itt hagysz, én esküszöm, megölöm magam! - kiabáltam. 
- Valancy...
- Nem fogok egyedül itt maradni ebben a porfészekben! Ezt nem teheted meg velem!
- De Val. ...
- Esküdj meg, hogy amíg én azt nem kérem, addig nem mész el! Esküdj meg, hogy örökre barátok maradunk és nem hagysz itt! 
- Legyen.... De akkor segítesz leszokni... – megköszörülte a torkát - .. Arról...
- Megegyeztünk! Kis új becsszó? 
Bólintott és megtörtént a kettőnk sorsát összekötő kis mozdulat. 
Ki nyílt az ajtó és megjelent Wendy. Látszott rajta, hogy sírt. Estig maradt és megbeszéltünk mindent. Megerősítettük egymást lelkileg. A társaság kicsit zárkózott volt, de ez természetes is egy ilyen hír után... Wendy-ék holnap indulnak Londonba és ez még jobban lehangolt. De azt, hogy Edem nincs többé, hogy nem tudok vele soha többé beszélni, ezt ép ésszel képtelenség volt felfogni. A könnyek újra és újra elöntötték arcomat.
 Holnap még bejön elbúcsúzni Wendy. Miután elment és már sötét volt a szobában, lehetőségem nyílt rendezni a gondolataim. Sokáig nem aludtam, és szerintem Ray sem. Szép csendben, könnyeim közt aludtam el.