18. Result

Na szóval, ez a rész hiány egy kicsit hosszúra sikerült... Én is hibás vagyok, de ti se kommenteltek! Nagyon nehezen jönnek, pedig aztán... De ezt most hagyjuk. 3 komment és +1 (azaz ha meglessz a 6) feliratkozó után jön az új rész! :) ♥Good Reading! ♥

Kicsit rosszul aludtam. Éjjel többször is felkeltem, inni egy pohár vizet. Nagyjából emlékszem rá mi történt tegnap, de van egy kis rész, ami teljesen kiesett. Mégpedig a haza jutás… Hajnali 6 volt. Semmi erőm nem volt ahhoz, hogy egy kicsit rendbe szedjem magam. Az ágyamon feküdtem, és próbáltam nem a kínzó fejfájásra gondolni. Próbáltam nem gondolni semmire, miközben az ablakon tekintgettem kifelé. Még sötét volt az ég, így a szoba sem volt világos. Félhomály volt a beszűrődő utca lámpák és csillagok fényétől. Elővettem a telefonom, ami a zsebembe volt. Igen, már rájöttem, hogy rendes ruhában vagyok és nem pizsamában. Annak örülök, hogy „valaki” ilyen figyelmes volt, és nem élt vissza a helyzettel. Annak viszont már kevésbé, hogy ilyeneket, mint például kulcs és telefon nem vett ki a zsebemből. Tudjátok így elég kellemetlen aludni….
Feloldottam a zárat a telefonomon. 7 óra. Milyen gyorsan száll az idő… fel kéne kelni.
Elég gyengének éreztem magam, de tudtam fel kell kelnem, ezért nagy nehezen feltápászkodtam a kényelmes, melegágyból. Még bírtam volna bent feküdni…. De amint felálltam, vissza is ültem. Kicsit megszédültem. Kezemmel takartam égő szemeim, és vártam, hogy elmúljon az a bizonyos bizsergető érzés a fejemben. Amint elmúlt lassan felálltam és kimentem a fürdőszobába. Rá támaszkodtam a csap szélére és megpróbáltam felidézni a tegnap estét. Beugrott néhány kép. Harry… Ahogy alatta fekszem. És ahogy utánam kiállt. Utca lámpák, bámuló szemek… De többre nem emlékszem. Mi történt? Miért nem tudom? Hogy jutottam haza? – ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben.
Kicsit megráztam a fejem, hogy elkergessem a gondolataim tegnapról. Úgy döntöttem lezuhanyozom, mivel tegnap az elmaradt. Legalábbis remélem… Levetettem a ruháim, felkötöttem a hajam, és bemásztam a zuhanyzóba. Elkezdtem folyatni magamon a forró vizet, ami eszméletlenül jól esett. Kicsit megnyugtatta az idegeim. Bár nem voltam ideges. De ellazultam tőle.… Miután végeztem, egy törölközőt csavartam magam köré, mivel tiszta ruhát nem hoztam be…
Kihúztam a fiókot, és elővettem belőle a fésűm. Lassan kezdtem fésülni, és néztem a tükörben ahogy nedves hajamon megcsillan a fény.  Majd miután meguntam megmostam a fogam.
Ki botorkáltam a fürdőből, de ahogy megcsapott a langyos, friss levegő, a fürdő szoba meleg, párása után, kicsit megszédültem. Meg kellett kapaszkodnom az ajtóba, hogy ne essek el. De mint szokott, ez is hamar elmúlt.  Kicsit fáradtan, álmosan, kerestem magamnak valami ruhát, amit aztán felvehetek mára.
Ránéztem az órámra. 7:30. Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna... De mit?
Lecsámborogtam a lépcsőn, ami a nappaliba vezetett. Zayn és Liam már fent volt. Beszélgettek, s közben nevetgéltek. Amint közelebb értem, mindketten rám kapták a tekintetük, és elmosolyodtak.
- Jó reggelt! 
Álmosan kezdtem mutogatni, és valami "ja-ja nektek is" féle köszönést hümmögtem. Az asztalnál leültem Zayn mellé. Rá könyököltem az asztallapra és megtámasztottam a fejem.
- Csak nem fáradt vagy? - hallottam mellőlem Zayn hangját. De én már csak a kezeimen feküdve mormogtam vissza.
- Pedig lassan indulnunk kéne.
- Tessék? Hova?- kaptam fel a fejem hirtelen, amit meg is bántam, mert belehasított a fájdalom. Emiatt összeszorítottam a szemeim.
Válasz helyett azonban csak egy csésze, forró kávét kaptam, ami perpillanat nagyon jól esett. Liam már a konyhában tevékenykedett, így csak Zayn és én maradtunk a nappaliban.
- Ezek szerint ma is elkísérsz? - törtem meg az időközben beálló csöndet. 
- Persze. Úgyis csak később lesz dolgom. - villantotta meg hófehér fogsorát.
- Kész a reggeli! - kiáltott ki a konyhából Liam.
Zayn felpattant a helyéről, ellenben velem. Én szép lassan álltam föl, de Ő így is megvárt. Tettem egy lépést előre, de kicsit meginogtam, így gyorsan elkaptam valamit, ami ennek hatására felborult. Csörömpölés hallatszott a hátam mögül. Hoppá...Félve fordultam meg. Az egész padlót föld és törött cserép borította.
- Zayn! Azt hiszem...Megöltem egy virágot. - Néztem hátra. 
- Igen. Megölted a kedvenc virágomat...- húzta el a száját idétlenül. De látszott rajta, hogy csak bohóckodik.
- Na jól van, na. Nem szándékos volt. - néztem rá kiskutya szemekkel.
Sóhajtott egyet, felém nyújtotta kezét és a törött cserepeket otthagyva bevonszolt a konyhába. Liam kérdőn tekintett ránk, ezzel jelezve, tudni akarja mi történt kint. Már épp nyitottam volna a szám, hogy elmondjam, mikor Niall toppant be a konyhába.
- Feldőlt egy virág. - mutatott a háta mögé. - Ezek szerint ennek a csörömpölése ébresztett fel. - nevetett.
Lehajtottam a fejem. Ez a helyzet kezd egyre nevetségesebbé válni.
- De ki volt az? Te, Kék krumpli? 
- Kék krumpli? Komolyan? - néztem rá evvel a tipikus flegma fejjel. - Amúgy, nem én voltam! Talán… Na jól van csak ne nézzetek így! - a mondat végét már csak nevetve tudtam befejezni. A jó társaságom persze nem hagyta, hogy egyedül nevessek, így csatlakoztak hozzám. 
Leültünk az asztalhoz reggelizni, nem ettem túl sokat, inkább csak hallgattam a többiek beszélgetését. Azt azért nem mondanám, hogy fel is fogtam, amit mondtak...
Mikor már meguntam felálltam az asztaltól.
- Hol van az izé... Őőő a seprű?- kérdeztem még mindig álmosan.
- Hagyd csak! Majd megcsinálom! - mosolygott kedvesen Liam. - De nektek mennetek kéne. Nem? - nézett itt rám, majd Zaynre.
- De. Mindjárt indulunk. - felelte erre Zayn.
Kimentem a konyhából, megkerültem a virágföldet, és felmásztam a lépcsőn. Beérve a szobámba azonnal lerogytam az ágyra és csak feküdtem. Eskü el tudnák most aludni. De hogy miért...? 
- Jössz? - dugta be a fejét Zayn.
- Ja...- feltápászkodtam az ágyról, de olyan féle rosszullét jött rám... Remegett a lábam, hányingerem volt és szorított a fejem. Mi ez? Mi van velem?
- Jól vagy? - jött közelebb.
- P-persze. Mehetünk. - indultam meg az ajtó felé. - Na? Nem jössz?
- De. Persze. - dobott egy mosolyt, majd elindultunk lefelé a lépcsőn. Meg kellett, hogy kapaszkodjak a korlátba, hogy ne essek le. Nem tudom, mi van velem. Mi ez, vagy, hogy miért van. 
Elköszöntünk a többiektől, majd elindultunk. Kicsit késésben vagyunk, de látszólag ez nem érdekelte Zaynt. 
Közepes már-már lassú tempóban haladtunk. Megpróbáltam nem észrevetetni magam, hogy nem vagyok jól. Mély levegőket vettem, mondván, ez talán segít az émelygésemen. Nem nagyon beszéltem, ellentétben Zaynel, aki folyamatban lökte a dumát. Többnyire kérdezgetett, amire a válaszaim egy-egy szó vagy nyögés volt.
- Olyan sápadt vagy. Nincs semmi bajod?
- Tessék? Ja, nem-nem. Nincs semmi bajom. Csak...Kicsit rosszul vagyok. - feleltem remegő végtagokkal. 
Kicsit lassabb tempóban fojtattuk utunkat. 
- Z-zayn! Megállhatnánk egy kicsit? - fogtam meg a vállát mikor már csak negyedórára voltunk az úti céltól.
- Persze. Biztos, hogy jól vagy? – nézett rám aggodalommal teli szemekkel.
Az igazság az, hogy már csak egy hajszál tartja bennem az erőt. Egy hajszál mely oly' könnyedén elszakadhat. Érzem, hogy hevesen dobog a szívem és vadul remegnek lábaim. Az egész felsőtestemen át fut a bizsergés. Összeszűkül a tüdőm és eltompulnak az idegsejtjeim. Egy szóval a 'biztos, hogy jól vagy?' kérdésre a válasz:
- Nem. - mondtam ki, még mielőtt lábaim felmondták volna a szolgálatot, és kezeim le nem csúsztak támaszom válláról.

*Zayn*
Aggodalmasan fürkésztem hófehér arcát. Attól féltem, ezúttal sem ismeri be a nyilvánvalót; hogy nincs jól.
De tévedtem...
- Nem - felelte a ' jól vagy?' kérdésemre, majd becsukta szemeit. Apró kezei lecsúsztak a vállamról ő maga pedig erőtlenül a földre rogyott. 
Egy pillanatra megbénultam az ijedtségtől, de sikerült minél hamarabb észbe kapnom. Gyorsan felmértem a helyzetet. Negyedórára voltunk a kórháztól. Leguggoltam mellé. Kicsit pofozgattam, szólongattam hátha magához tér, de ez nem történt meg. Felkaptam hát a kezembe és a negyedórás utat 5 percre csökkentettem. Az emberek sorra megbámultak az utcán, amitől kezdtem még idegesebb lenni. 
Zihálva estem be a nagy fehér épület ajtaján. Sietve oda mentem a portához, ahol a nő csak annyit mondott, legcélszerűbb, ha felviszem a kezelő orvosához... Át fontoltam a dolgot és ésszerűbbnek találtam lifttel menni. Oda rohantam a lifthez és vagy 5x megnyomtam a rajta lévő gombot mire az kinyílt. Beszálltam kezemben a még mindig ájult Valancyval és megnyomtam a 2. Emeletet jelző gombot. Egy örökké valóságnak tűnt, mire becsukódott, elindult, majd újra kinyitódott a lift. Át vágtam a folyosón bámészkodó betegek között és kopogás nélkül benyitottam a 13. vizsgálóba. 
- Na de kérem! - csattant fel az orvos, majd mikor meglátta Val.-t azonnal oda sietett és elvette tőlem. Rá fektette a vizsgálóra és elővett egy sztetoszkópot.
- Mi történt? - kérdezte fel se nézve rám.
- Nem tudom. Jöttünk és láttam rajta, hogy nincs jól. Aztán elájult. - próbáltam értelmes összefüggő mondatokat alkotni. 
- De nem mondta mi baja? - nézett fel rám. 
- Nem. Nem tudom. Nem mondta. Fáradt volt. Mondta, hogy álmos. De mást nem.
- Álmos... Érdekes. Meg kéne vizsgálnom. Kimenne, kérem? 
- P-persze. - vetettem még egy utolsó pillantást Valancyra meg a dokira, aztán kimentem. Leültem egy fehér műanyag székre és vártam.
A kezembe vettem a telefont és csak forgattam ujjaim között. Fel kéne hívni a többieket, de... Inkább később. Ha már tudok valami biztosat. 
Addig is csak vártam, vártam és vártam.
Óráknak tűnő fél óra volt az, amit ki kellett várnom. Aggódtam érte. Az ember nem esik össze, csak mert álmos. Esetleg ha nem alszik az este. De Ő aludt. Ma még csak fel sem riadt az éjjel. Nem értem...
- Jöjjön! – szólt ki a köpenyes fickó. Felálltam és bementem.

- Na? – kérdeztem, mikor már bent ültem a vizsgálóban. A mögöttem lévő ágyon ott feküdt a kékhajú lány. Mozdulatlanul, és egy kis cső lógott ki a jobb kezéből, mely egy infúzióra volt kapcsolva.
- Semmi komoly. Nem kell aggódni. Pár nap alatt helyre jön, viszont ezután az incidens után, mindenképp bent kell tartanunk. Nem kockáztathatunk többször.
- Elnézést! Nem értem. Milyen incidens? – zavarodtam össze. Mi? Mégis mi történt? Miről beszél?
- Ohh. Elnézést. – mosolygott zavartan. – A vérében alkoholt találtam. Itt nálunk nyugtatót kapott. És nem akármien nyugtatót. Ezek komoly nyugtatók, és remélem, azt tudja, hogy nyugtató és alkohol nem jó barátok. Komoly nyugtató nagy mennyiségű szesszel… Látja, ez lett az eredménye. De tulajdonképpen ez mindenkinél más. Nem mindenkinél ugyan az a hatás. Van aki hány, van aki agresszív lesz, és van aki sír. És persze olyan is van aki, rosszul lesz, és elájul. Súlyosabb esetben kóma is lehet. De nyugodjon meg, ez a veszély a kisasszonyt nem fenyegeti. – nyugtatott meg ijedt arcomat látva.
- Alkohol? De hisz… Mikor? Egyből haza jött. Harry hozta. Nem értem. – motyogtam alig halhatóan. – És akkor most, most mi lesz?
- Megvárjuk, míg felébred. Utána elbeszélgetek vele. Ez komoly dolog, és tisztáznunk is kéne pár dolgot. Délután jöjjön vissza, legyen szíves. És ha nem haragszik… Én folytatnám az adminisztrációt.
- Persze. Rendben. Akkor, viszlát. – csuktam be magam mögött az ajtót. Ez nekem túl sok. Felhívom Harryt. Ha valaki tud erről valamit, akkor az Ő. Ő hozta haza. Vele volt egész végig. Mondjuk… Kicsit sokáig tartott az a hazafele út. Kocsival 10 perc. Nem egy óra. Csak volt benn annyi felelősség, hogy nem itatja le. De mért tette volna? – ilyen és még hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Elővettem a telefonom, és kikerestem belőle Harry számát. Kicsöng….
- Zayn!
- Haver! Had kérdezzek valamit! – szóltam bele a telefonba
- Mond csak.
- Ez fontos. Tegnap… Valancyval… ittatok?
- Ez most hogy jött?
- Valancy rosszul lett. A doki szerint nyugtatóra ivott…
- Mi van? – hallottam Hazz döbbent hangját a vonal másik feléről. – Basszus. Igen! Igen ivott! De… De az úgy volt, hogy…
- Hogy? Harry hogy? – kérdeztem idegesen. Hogy lehetett Harry ilyen felelőtlen?!

Ui.: Ha tetszik a blogom, vagy érdekel a folytatás, netalántán értesülni szeretnél az új részekről (hogy áll, mikor lesz fent stb.) Akkor csatlakozz a blog fb. csoportjához DWBH- A Blog :'D (ha meglesz a 10 ember, akkor rakok csak oda értesítést...) ♥ vagy  kattints a lap szélén található feliratkozás a webhelyre gombra. De bloglovin' on is követhetsz. Ezt a lap szélén találod meg fent a blog archívum felett. És bal oldalt van kint egy szavazás. Örülnék az ottani visszajelzéseknek is. Ne feledjétek. 3 KOMMENT! és +1 FELIRATKOZÓ!  ;) ♥